HunniaNet

 

 

"Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is, aki uralja a jelent, az uralja a múltat is"
(Orwell)

Megosztom a Twitteren! Megosztom a Facebook-on! Felveszem a Google könyvjelzőim közé! Megosztom a Startlapon! Nyomtatóbarát verzió

Lenhardt Balázs: Mennyit ér egy magyar Magyarországon?

Kuruc.info
2009. augusztus 10.
 
Pénteken eltemették a meggyilkolt kislétai cigánynőt, Balogh Mariát. Isten nyugosztalja. Rosszkor volt, rossz helyen, és minden bizonnyal egy olyan játszmába keveredett, ami messze túlmutat rajta és környezetén. Ez a játszma végtelenül aljas, kitervelői polgárháborút akarnak kirobbantani magyarok és cigányok között. Ennek érdekében pedig ártatlanokat gyilkolnak, sörétes puskával, éjnek idején.
Cui prodest? Kinek az érdeke? Merül fel reflexszerűen az ősi igazság, amely minden korban segít kibogozni az események mögötti indítékokat. Mert az ember olyan lény, hogy sajnos leginkább érdekből és számításból cselekszik. A cigányok halála pedig, nem is lehet vitás, leginkább a balliberális hatalom és a hozzájuk kapcsolódó megélhetési jogvédők elképzeléseibe, világképébe illik bele, amely lassan 20 éve kiállt folyamatosan farkast, és fasisztázza, rasszistázza a birkatürelmű magyar népet.
Nagyon kapóra jön nekik, ha néha úgy tűnik, mintha tényleg farkas pusztítaná a nyájat (ezt Kállai Ernő, kisebbségi ombudsman el is kottyintotta egy őszinte pillanatában.) Teljesen egyértelmű, hogy a közbeszéd irányításával az a cél, hogy lehetőleg ne az elmúlt 7 év kormányzati mélyrepüléséről szóljanak a hírek, a fehérgalléros bűnözők ingatlan panamáiról, az elprivatizált százmilliárdokról, a közpénzből kifizetett százmilliós tanácsadói díjakról, végkielégítésekről, arról a mérhetetlen pusztításról, amit a szociálliberális kormányzat holdudvarával mélységes egyetértésben szinte ellenállás nélkül folytat. Ezért a célért a busás baksissal megfizetett médialakájok hada pedig minden tőle telhetőt elkövet.
Ők azok, akik, ha kell, filmfelvételeket hamisítanak, hogy igazolják, neonácik fütyülték ki Göncz Árpádot, nem pedig az igazi 56-os hősök. Ők azok, akik azonnal Demokratikus Chartát alapítanak egy minden szavában igaznak bizonyuló Csurka-dolgozat megjelenése esetén. Ők azok, akik New Yorkig elhangzó ricsajt csapnak özvegy Hanákné arcán el nem csattanó pofon kapcsán, és Budapest utcáin grasszáló újfasisztákról szóló hazugságokkal írják tele a nyugati sajtót két évtizede. Mert jó ha tudjuk, a Washington Post, a Der Spiegel, vagy a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósításai mindig Vásárhelyi Mária, Petsching Mária Zita, Andrassew Iván vagy Mészáros Tamás (és egyéb SZDSZ-hez kötődő) balliberális értelmiségiektől származó „megbízható” értesüléseken alapulnak. (Ennek köszönhető, hogy a nyugati sajtóban az I. világháborút megelőző időszakhoz hasonló kép él – ami megágyazta az utat a gyalázatos békeszerződéshez – a barbár és szélsőséges magyarokról.)
Ők azok, akik újságosbódét akarnak borogatni, ha abban nekik nem tetsző lapokat árulnak. Akiknek, a szemük se rebben, ha valaki elárulja, hogy legszívesebben kiirtana minden keresztényt, és a keresztek (vagy turulmadarak) látványát sem szívlelik, sőt igyekeznek adminisztratív eszközökkel gátolni a Jobbikot azok felállításában. S persze ők azok, akik azonnal nyilvánosan kérnek elégtételt, vonulnak fel és tüntetnek, ha netalán egy cigányt megtámadnak valahol, de miután kiderül, hogy elkövető maga is cigány volt (lásd a Mortimer kontra Józsika esetet, vagy a pécsi kézigránátos támadást), akkor sohasem kérnek bocsánatot az ártatlanul megrágalmazott és befeketített magyar néptől.
Az elmúlt időszak cigányok sérelmére elkövetett támadások egyikéről sem sikerült bebizonyítani, hogy az elkövetők fajgyűlölő magyarok lettek volna (ellenben a tarnabodi magyarok elleni gépfegyveres és Molotov-koktélos támadás cigány elkövetőit őrizetbe vették, de azóta sincs róluk hír). Annak ellenére, hogy ezt harsogja a csúcsra járatott médiagépezet, elterelni igyekezvén a figyelmet egész vidékek (ideértve a főváros bizonyos kerületeit is) helyzetének tarthatatlanságáról, a nem létező közbiztonságról, és a védtelen, kiszolgáltatott magyarok százezreinek, de inkább millióinak szenvedéséről. Akiket nem véd meg a rendőrség, akiket megélhetési bűnözés címszava alatt nyugodtan ki lehet rabolni, meg lehet alázni, sőt meg is ölni, mert az nem veri ki sehol a biztosítékot. Akikért a Jobbikon kívül nem emeli fel senki a szavát, nem szervez tüntetést, esetleg sajnálkozik egyet egy interjúban, és figyelmezteti őket a Szent István-i befogadó állam eszményére és a békés együttélés fontosságára.
A cigányok elleni, vélhetően szervezett támadásoknak eddig hat személy esett áldozatul. Az elkövetés körülményei és szervezettsége, az áldozatok kiválasztásának profizmusa (falu végén, félreeső házban) olyan erőt feltételez, ami teljesen irreális lenne egy amúgy mindenre elszánt neonáci csapattól. Teljesen hiteltelenné teszi ezt a teóriát az fontos körülmény, hogy a cigány áldozatok nem az együttélésre képtelen élősködőkből, hanem a társadalomba beilleszkedő személyekből kerültek ki, kizárva a bosszú indítékát. Az esetek hasonlósága és a fentiekben már ismertetett cui prodest kérdése viszont egyáltalán nem zárja ki a titkosszolgálatok részvételét egy ilyen akcióban, amely az elmúlt időszakban is a (kormány)párt meghosszabbított ökleként működött, mint a legsötétebb sztálinista időszakban. Természetesen erre bizonyítékok most még nincsenek, de az ilyen súlyú dolgok inkább diktatúrák bukása után szoktak napvilágra kerülni.
Ami tény, hogy megöltek hat cigányt, a gyilkos fegyver a rendőrség szerint több helyszínen is megegyezett. A hír mindenhol vezető hírként van tálalva azóta, a temetésen jelen volt minden magára valamit is adó médium, vezető politikusokkal együtt (a tatárszentgyörgyi temetésen a magyarokat intoleranciájukért és cigányokkal szembeni bűneikért kollektív módon ostorozó Iványi Gábor „metodista lelkész” – egyébként Orbán Viktor első két gyermekének, Ráhelnek és Sárának a megkeresztelője – újabb akciójáról most nem érkezett hír).
Nemrégiben volt egy másik temetés Nagybörzsönyben. A cigány F. Richárd rabolni ment Králik Attilához, akit félig agyonvert, majd fültől fülig elvágta a torkát. A temetésén nem a sajtó, hanem a Magyar Gárda állt sorfalat. Nekik ez nem szenzáció volt, hanem magyar testvérük fájdalmas elbúcsúztatása, miközben azzal is tisztában vannak, hogy bármelyikünk lehet a következő. Mert egy magyar halála nem hír, legfeljebb kisbetűs statisztika.
Nem tudósítanak a cigányok által naponta megkéseltekről, agyonvertekről, megerőszakolt, majd a fejüket baltával szétvágott nagymamákról, a kinyomott szemekről, a radiátorba vert fejű pedagógusokról. A mi gyilkosaink fejére nem tűznek ki vérdíjat sem. Ez nem számít, ez nem rasszizmus, hiszen csak egy magyar az áldozat. Éppen úgy, ahogy a Délvidéken, Erdélyben, Felvidéken megvert, megalázott magyarok is csak elvétve kerülnek a balliberális/kereskedelmi/többségi média érdeklődésének perifériájára is.
Számoljuk össze hány alkalommal lépett fel az érdekükben a Külügyminisztérium, amelynek patkányodúból kibújó volt vezetője, a kócos asszony sietve tiltakozott az ellen, hogy Szegedi Csanád a Magyar Gárda mellényében vette át az európai parlamenti mandátumát, Magyarország szégyenének nevezve azt. Az irányítása alatt egyszerűen nem létező magyar külügy, mivel Gönczová asszonyság nem ismeri a magyar érdek kifejezést, egyetlen határozott intézkedést sem hajtott végre határon túli testvéreink védelmében. Az igazi szégyen az, hogy idáig süllyedt egykor dicső nemzetünk, hogy ilyen alakok pozíciókat tölthetnek be a magyar állam nevében.
S mindenek tetejében a kislétai temetésen a miniszterelnök-jelöltként emlegetett Molnár Csaba kancelláriaminiszter bejelentette, hogy a cigányok által nagy számban lakott településeket a rendőrség külön, kiemelt védelemben fogja részesíteni a további bűncselekmények megelőzése érdekében. Sok milliárd forint közpénzből, amit akár a cigánybűnözés felszámolására is lehetne fordítani. Miközben Bencze József ismerte el, hogy átnézték az elmúlt években cigányok által magyarok ellen elkövetett 1300, azaz ezerháromszáz erőszakos bűncselekmény aktáit! Az 1300-as számban a kisebb súlyú, naponta tartó zaklatások, verések, leköpések nincsenek is benne, ahogyan a megélhetési bűnözés sem.
Ez egyszerűen példátlan bármely nem gyarmati országban! Ilyen ugyanis csak ott fordult elő, ahol a bennszülöttek vagy rabszolgák élete nem számított, ellenben a kiváltságos kaszt védelmében mindent elkövettek. Azt hittük naivan, hogy választott nép csupán egy van, amelynek a sérelmei különlegesek és semmihez nem mérhetőek a történelemben. Régóta igyekeznek a fejünkbe verni a holokauszt-dogmát, csak nekünk, keményfejű kurucoknak nem akarózik elfogadni az orwelli paradoxont, hogy mindenki egyenlő, de vannak még egyenlőbbek.
Most a „magyar” kormány jelenti be, hogy a több ezer áldozattal járó magyarüldözés még belefér, de a hatodik cigány halott miatt különleges intézkedésekre és speciális védelemre van szükség. Ilyet tényleg csak gyarmaton mernek megtenni. De üzenjük a ma még hatalmasoknak, hogy óráik meg vannak számlálva! Ahogyan az elnyomott népek szép sorban kivívták a szabadságukat a gyarmatbirodalmak összeomlása révén, úgy fogjuk kivívni mi is hazánkét. Ennek első jele, hogy létrejött a Jobbik, a második, hogy a harmadik erővé vált, de természetesen nem elégszünk meg ennyivel, mert az egész országot szeretnénk felszabadítani az ördögi béklyókból. Hogy mindenki érezhesse újra, Magyarország tényleg a magyaroké, és nem harmadrendű, megtűrt, vagy akár ki is pusztítható bennszülöttek vagyunk a Kárpátok kebelén!
Lenhardt Balázs
a Jobbik Gazdasági Kabinet vezetője


« Vissza
Kapcsolódó anyagok

 


PageRank ellenőrzés

Honlaptérkép

 
 

A HunniaNet.net szerkesztői kijelentik, hogy a HunniaNet oldalain megjelenő írások tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalnak, mindenkor a szerzők viselik az erkölcsi, politikai és jogi felelősséget, úgy a polgári jogi, mind a büntetőjogi következményeket illetően.