A holokauszthelyeslés legális

Sólyom László szerdán aláírta a holokauszttagadás büntetését lehetővé tévő törvényt, a Btk. módosítása néhány hét múlva belül hatályba lép. Ahogy azt többször megírtuk, az új jogszabály több problémát is felvet.

Ki az áldozat?

Mivel a törvény nem ad erre nézve támpontot, az ítélkezési gyakorlatban kell majd eldőlnie, hogy ki számít a holokauszt áldozatának, illetve valóban sérti-e az emberi méltóságát egy neki sérelmes, nyilvánosan hangoztatott holokauszttagadó kijelentés. Simon Éva, a Társaság a Szabadságjogokárt (TASZ) politikaiszabadságjogok-programjának vezetője most a legnagyobb kérdésnek azt tartja, hogy a bíróságok leszűkítve vagy kiterjesztve alkalmazzák-e majd a jogszabályt.

Ilyen értelmezési probléma például, hogy áldozatnak tekintik-e majd a vészkorszak után született leszármazottakat, vagy a háború elől Európán kívülre menekülők gyerekeit. Az sem világos, hogy mi számít a „holokauszt tényének”. A szűk definíció szerint a holokauszt a második világháborúban hatmillió zsidó származású ember ellen a nácik és szövetségeseik által elkövetett szisztematikus népirtást jelenti.

A bővebb értelmezésbe a többi áldozat – köztük a cigányok, melegek, fogyatékosok, jehovisták, kommunisták, hadifoglyok – tömeges kiirtása is beletartozik. A bíróságnak állást kell majd foglalnia, ha például egy roma fiatalember emberi méltóságát szerinte sérti annak tagadása, hogy a nácik a cigányokat is tömegesen pusztították.

Mi a holokauszt ténye?

A holokauszt a mai napig kiterjedt történelmi kutatások tárgyát képezi. Így adott esetben azt is a bíróságnak kell majd eldöntenie, hogy mely, korábban elfogadottnak tekintett adatok tartoznak a „holokauszt tényének” körébe.

Ugyanígy nehéz lesz elbírálni, hogy az adat vagy esemény kétségbe vonása, átértelmezése, átírása valóban sértő-e, mert szándékosan félreinterpretált vagy nem megfelelő kutatásokkal van alátámasztva. Mivel ez nem jogi, hanem tudományos kérdés, korlátozása sértheti a kutatás szabadságának alkotmányos érdekét.

Mindez azonban eltörpül a többi probléma mellett. A holokauszt kiemelése a többi emberiesség elleni bűntett közül nem felel meg a jogszabályok tartalomsemlegességével kapcsolatos követelménynek. Ha a jogalkotó az emberi méltóságot akarja védeni, akkor a konkrét tartalomtól függetlenül minden, az emberi méltóságot sértő beszéd szankcionálható, érvelt a TASZ Sólyom Lászlóhoz írt levelében amellett, hogy az államfő kérjen előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól.

Jön a többi tiltás

A holokauszttagadás tiltása a jogvédő szervezet szerint további kijelentések kriminalizálása felé mutató pályára állíthatja a törvényhozást. A vita már meg is kezdődött arról, hogy kinek melyik emberiesség elleni bűncselekmény fáj jobban vagy sérelmesebb.

Így a következő, nagy valószínűséggel Fidesz-dominálta kormány – a párt egyhangú tartózkodó szavazatainak ismeretében – a kampánycélokat szolgáló törvény kiegyensúlyozatlanságát minden bizonnyal nem annak visszavonásával fogja orvosolni. Sokkal valószínűbb, hogy – mint az a Répássy Róbert-féle, a kommunista rezsimek által elkövetett gyilkosságokról szóló, elutasított módosító javaslatból kitűnik – más történelmi tragédiák tagadását is büntetni rendelik. Hogy mennyire rombolja a jogrend és a jogalkotó tekintélyét, ha a különböző kormányok a saját történelmi, társadalmi preferenciáiknak megfelelő tartalmak büntetését hegesztik be a Btk.-ba, ma még csak sejthető.

További súlyos probléma, hogy a három évig terjedő börtönbüntetés aránytalanul szigorú. Ilyen kemény szankció az emberkereskedelem, a személyi szabadság megsértése vagy a kényszerítés alapeseteiben alkalmazható, írja a TASZ.

Kovács törzszászlós a pácban

A jogvédők azt is kifogásolják, hogy a holokauszttagadást az Országgyűlés a hivatalból üldözendő, közvádas bűncselekmények közé sorolta. Nehezen indokolható ugyanis, hogy akinek sérül az emberi méltósága, ne maga dönthesse el, hogy óhajtja-e a sérelmének a büntetőjog eszközeivel történő orvoslását – miként az a hasonló logikára épülő, de magánvádas rágalmazási, becsületsértési ügyekben megszokott.

A helyzet fonákságát jól érzékelteti, hogy ha a büntetőeljárásban kiderül, hogy egy holokauszttagadó újságcikk valóban megsértette a feljelentő olvasó emberi méltóságát, a nyomozó furcsa helyzetbe kerül, amikor hazafelé a rádióban ugyanolyan vagy még durvább kijelentést hall. Hivatalból üldöznie kéne a bűncselekmény elkövetőjét, csakhogy előbb találnia kell valakit, akit holokausztáldozatként sértenek az elhangzottak. De vajon az-e a dolga, hogy a rendőrség honlapján és a Kék fényben a csalássorozatokhoz hasonlóan (potenciális) sértetteket kezdjen toborozni, vagy rándítson egyet a vállán, mivel senkinek sem sérült a méltósága?

Milyen hatmillió?

A törvény megszavazásakor készült anyagunkat [2] egy napig szabadon kommentelhetővé tettük, hogy demonstráljuk a helyzet abszurditását. Az 1166 hozzászólás nagyjából háromnegyede tükrözött elégedetlenséget az új törvénnyel, a valóban holokauszttagadónak tekinthető kommentelők között alsó hangon is több száz év felfüggesztett börtönt oszthatna ki a bíróság.

Leszámítva a szokásosnál nagyobb nyilvánosság lehetőségén felbuzdulva antiszemita őrjöngésbe kezdő olvasók hadát, rengeteg érdekes megjegyzés érkezett. Ilyen például, hogy miközben a holokauszttagadást a törvény tiltja, a helyeslését nem. „Ha azt mondom, hogy tényleg volt holokauszt és tényleg volt X millió áldozat és szerintem ez helyes volt, akkor nem vagyok büntethető?” – tette fel a kérdést hetesi. Hogy a felvetése cinikus vagy naiv, a lényeg szempontjából mindegy, a holokauszthelyeslést a törvény nem bünteti.

Kerek Perec tévedését, miszerint a holokausztra azért kell törvény, mert a többi bűntettet, például a kommunistákét senki sem tagadja, ezt viszont sokan, Viktus javította ki. Ha ugyanis a törvényt ősszel kiterjesztik például a kommunista rezsimek bűneinek tagadására, a Kádár-apologéta Moldova György és az 1956-ban nyilaskeresztes forradalmárokat vizionáló Havas Szófia is könnyen kaphat majd rendőrségi idézést.

A holokauszt és a zsidók nyelvi kódolására érkezett nagyszámú javaslat ismertetésétől most eltekintünk. Az utolsó közcímben idézett, számtalan formában visszaköszönő és meglehetősen nehéz jogértelmezési kérdéseket felvető kérdéssel kapcsolatban azonban érdemes eltűnődni, hogy valójában reális-e, hogy bármi teljesül a Btk. friss módosításához fűzött óhajból [3] (pdf): „Mára ismét felerősödött az igény, hogy a (...) törvény nyújtson szélesebb körű védelmet a rasszizmus és az idegengyűlölet által motivált cselekményekkel szemben.”