HunniaNet

 

 

"Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is, aki uralja a jelent, az uralja a múltat is"
(Orwell)

Megosztom a Twitteren! Megosztom a Facebook-on! Felveszem a Google könyvjelzőim közé! Megosztom a Startlapon! Nyomtatóbarát verzió

David Cole a hazug holomítoszról - halottgyalázás vagy igazságkeresés?

Kuruc.info
2008. december 30.
 
David ColeDavid Cole zsidó történész 1992-ben videokazettán rögzített interjút készített Franciszek Piperrel, az Auschwitz-Múzeum igazgatójával. Ennek magyar szinkronizált változatát egyes magyarországi újságírók nagy felháborodással fogadták. Szerintük a kazetta tagadja a holokausztot, kegyeletsértést követ el és ,,gyűlöletre uszít a zsidó közösség ellen", a dokumentumfilmben elhangzó tényeket érdemben azonban senki sem cáfolta azóta sem. Mielőtt röviden ismertetnénk a videokazetta tényleges mondanivalóját, vizsgáljuk meg ezeket a vádakat!

David Cole Auschwitz-ról készült filmje ide kattintva érhető el »

1/ A kazetta nem tagadja az (úgynevezett - a szerk.) holokausztot, csupán azt vonja kétségbe, hogy abban az auschwitzi helyiségben, amit az idegenvezető gázkamraként mutatott be, embereket elgázosítottak. - Döntő különbség van a tagadás és a kételkedés között. A tagadó biztos abban, hogy valami nem úgy van, illetve nem úgy történt, ahogy az ellentétel állítja. Ezzel szemben a kételkedő lehetségesnek tartja a tételt és az ellentételt is! A kazetta vitaindító kíván lenni. "A vita nincs lezárva" - mondja David Cole.

2/ A kazetta nem tagadja, hogy a nemzetiszocialista Németország a zsidókat nemcsak a hagyományos antiszemitizmus szemüvegén át szemlélte, hanem bennük a nemzetközi kommunizmus mögötti befolyásos erőt is látta (ahogy tényszerűen így látta szinte az összes európai kormány akkoriban - a szerk.), és őket a háborús erőfeszítések veszélyeztetőjének tekintette. Ezért Németországban a zsidókat (is)gettókba, munkaszolgálatra, koncentrációs táborokba kényszerítették. Ez utóbbiban - főleg a háború utolsó hónapjaiban - járványokban sok zsidó elpusztult, illetve éhenhalt. (Hasonló munkatáborokat európai országok tömkelege működtetett a háborús időkben, és természetesen az USA is, amely például az amerikai japánokat fogdosta össze és vitte lágerbe - a szerk.)

3/ Kegyeletsértést az követ el halottak ellen, aki sírokat gyaláz vagy halottakat rágalmaz, de az nem, aki azt vitatja, hogy egy adott helyen meghaltak-e emberek, illetve megöltek-e embereket, illetve, hogy hányat. David Cole interjúja ez utóbbiak közé, és nem a kegyeletsértők közé tartozik.

4/ Amikor Cole a kazettán előadja kételyeit, egyetlen szóval sem vádolja a zsidók közösségét hazugsággal vagy történelemhamisítással, és más módon sem uszít gyűlöletre a zsidók ellen, tehát nem alkalmas gyűlöletkeltésre.

De miről is szól a videokazetta?

Az Auschwitzba látogató David Cole azt a kérdést teszi fel, hogy eredeti állapotban van-e a gázkamraként bemutatott helyiség? Az idegenvezetőtől egyértelműen igenlő választ kap. De az igazgató, Franciszek Piper szerint 1943 júniusa után a helységet átalakították óvóhellyé, a keleti végén ajtót nyitottak és a négy mennyezeti nyílást, amiken keresztül korábban a mérges gázt a helységbe juttatták, befalazták. Majd a tábor felszabadulása után a helyiséget az eredeti állapotába visszaállították. Ám a gázbiztos ajtókat nem helyezték vissza.

Amikor David Cole aziránt érdeklődött Pipertől, hogy a szóban forgó helyiség falából vett mintában miért nem lehet kimutatni a Zyklon B-gáz maradványát, amit ki lehet mutatni a tetvek irtására szolgáló másik helység falában, Piper azt válaszolta, hogy az embereket irtó gázkamrát csak naponta 20 percig használták, míg a tetvetlenítés éjjel-nappal folyt. De később ellentmondott önmagának: azt állította, hogy naponta több csoportot is elgázosítottak.

Ezek után Cole-ban felmerült a kétely: hátha az a helyzet, hogy az illető helyiség nem gázkamrából óvóhellyé átalakított, majd rekonstruált terem hanem egy óvóhely lett a felszabadulást követően gázkamrává alakítva. De ezzel a csalással Cole nem a zsidókat, hanem a tábort elfoglaló szovjeteket vádolja, akik Katynnal kapcsolatban (is - a szerk.) bebizonyították, hogy nem riadnak vissza a történelemhamisítástól, annak érdekében, hogy a németek háborús felelősségét felnagyítsák. E kazettával kapcsolatban azt is figyelembe kell venni, hogy a holokauszt-revizionizmus nem valamiféle tan vagy ideológia, hanem a nyugati történészek körében elterjedt történettudományi irányzat, amely kétségbe vonja a Nürnbergi per által megállapított mértékű holokauszt-sztorit (de nem feltétlenül magát a holokausztot), mert a Nürnbergben elhangzott tanúvallomások jó részével kapcsolatban később kétségek merültek fel, mivel sok esetben kimutatható a vallott dolgok fizikai lehetetlensége. (Pl. ma már az egyébként holokausztot valló világhírű Raul Hilberg sem vallja a holokauszt-sztorit annak "ortodox" formájában. Továbbá: Piper is azt állította, hogy Auschwitzban nem 4 millió, hanem 1,1 millió internált halt meg, és az auschwitzi emléktáblán is módosították a Nürnbergben megállapított számot. Ilyen értelemben Hilberg és az auschwitzi hatóságok is "revizionisták", ám őket nehéz antiszemita gyűlölködéssel vádolni!)

Nem lehet egy revizionista szemléletű történészt minden további nélkül a gyűlölet prófétájának beállítani. A történettudományban nem lehetnek hiten alapuló problémák, ezért a holokausztkutatás nem befejezett folyamat, hanem komoly tudományos feladat. Nélkülözhetetlen, hogy a kutató a dokumentumok és a szemtanúi vallomások információit összehasonlítsa a fizikai bizonyítékok negatív normájával: hiszen ami fizikailag lehetetlen, történelmi tény nem lehet! A történelmi igazság csak tudományos érvekkel tisztázható, nem inkvizíciós jellegű bírósági ítéletekkel. A tudományos kétely nem a halottgyalázást, hanem az igazság keresését célozza. David Cole is hangoztatta, hogy az igazságot akarja kideríteni. Mindenféle gyűlölet ellen csak az igazság alapján lehet hadakozni. Jézus Krisztus mondta: "Az igazság szabaddá tesz titeket" (Jn 8:32). Kecskeméti István

A holokauszt áldozatainak számát a hatmillióba robbantó "történészek" nem vetettek számot a logikusan gondolkodó emberrel - túlságosan bíztak a már akkor is túlnyomórészt zsidók kezén levő tömegtájékoztatás monopolhelyzetében. Kezdenek kisülni azonban a turpisságok. A hihetetlenül nagyszámú és agyontámogatott holokauszt irodalom minden, állítólag önéletrajzi ihletésű, valamirevaló(?) tagjáról bebizonyosodott, hogy hamisítvány (Anna Frank naplója, Töredékek ). A falak, melyet az orwelli gondolatrendőrség a holokauszt mítosza köré emelt, Jerikóéhoz hasonlóan kezd leomlani. A kürtöket olyan emberek fújják, akik képesek az agyonsulykolt, hivatalos vélemény mögé is tekinteni, s kiknek rendelkezésre áll annyi ismeret és intelligencia, hogy felismerjék a sanda szándékot, mely a hamisítókban lakozik.

Nézzük a dolgot a logikus szempontok alapján. A németek, egy sok ezer kilométeres arcvonalon álltak ellen a nagy túlerőben támadó ellenséges hadseregek nyomásának, és a háborús utánpótlást az anyaországtól 3000 kilométeres úton lehetett a frontra eljuttatni. Több millió katona élelmezése és hadianyaggal történő ellátása az akkori technikai színvonalon (is) óriási kihívás elé állította a Wehrmacht vezérkarát. A kitűnő szervezésnek és logisztikai háttérnek köszönhetően az elfoglalt és felégetett földön - melyen a vasút és a közút is a visszavonulás során megrongálttá vált - a német hadsereg hatalmas nehézségek árán, de mintaszerűen oldotta meg ezt a feladatát (természetesen pusztán hadászati szempontból). Beleférne ebbe még 6 millió ember ide-oda utaztatása is, kiket már eleve meg akartak ölni? Ugye ez vicc... Egy háborúban álló ország - hol az élelmiszer és a hadi utánpótlás eljuttatása élet és halál kérdése - megengedhet-e magának akkora luxust, hogy civileket fuvarozzon ezer kilométereken át? Ha a zsidókat le akarták volna mészárolni, miért nem tették meg ezt azonnal helyben, időt, pénzt, fáradtságot megtakarítva? Hát nem ilyen könyörtelenül céltudatosnak és gátlástalannak ábrázolták a német katonákat?


A propaganda és a valóság

David Cole ateista zsidó mint revizionista történész készített interjút Dr. Franciszek Piperrel, az auschwitzi Állami Múzeum igazgatójával és gondnokával. E cikk a videofilm megállapításait tárja az olvasók elé. E mozgókép-dokumentum abból a senki által nem vitatott tényből indul ki, hogy a németek létrehoztak egy munkatábor-hálózatot, ahová a III. birodalom ellenségeit gyűjtötték. Ezen táborok legnagyobbika Auschwitz volt.

A II. világháború után a németeket népirtással, holokauszttal vádolták, ennek bizonyítékát a gázkamrák léte szolgáltatta. A holokauszt-revizionisták azonban a dokumentumok hiányára és azokra a valótlan "bizonyítékokra" hivatkozva, amelyeket a szovjetek tártak a nürnbergi bíróság elé, cáfolják többek között az auschwitzi gázkamrák létezését.

A mai auschwitzi táborban a vásári hangulat keveredik a vallásos áhítattal, a zsidók imája a katolikusokéval. Ez utóbbi már többször okozott konfliktusokat közvetett módon, hiszen a zsidók nem nézik jó szemmel a keresztények jelenlétét, amazok viszont a zsidókat vádolják a holokauszt kisajátításával. Mi is áll ennek a hátterében? A szovjetek az oroszok, lengyelek, ukránok szenvedéseit tolták előtérbe, főleg a háború után közvetlen, a lengyelek arra élezik ki a hololegendát, hogy milyen irtózatos szenvedéseket éltek itt át a katolikusok, a keresztények, illetve a lengyel nép kiirtásának emlékhelyeként kezelik Auschwitzot, nyugaton Auschwitz = a zsidók teljes kiirtásának terve, és szinte kizárólag a zsidókhoz kötődik, és csak mellesleg említik meg a többi népet.

Színház és úszómedence a "haláltáborban"

Ebben a táborban ma minden a szenvedésekről beszél. A rabok barakkjainak többsége múzeumokká van alakítva, a többi levéltárként ill. a múzeum munkahelyeiként működnek. A 11-es blokk volt a tábor börtöne, ez eredeti állapotában van. Ez az ún. halálblokk. A nézőseregnek megmutatják még a "halál falát" is, de azt a helyet, amit az "élet blokkjának" kellene nevezni, azt nem. Ez a hely a valódi gázkamra: itt fertőtlenítették Cyklon B-vel a ruhákat, matracokat. E masszív fertőtlenítő helyiség célját a holokauszt-"szakértők" sem vitatják, legföljebb elfelejtik megemlíteni. Minek is bonyolítani az emberek életét ilyen részletkérdésekkel?! Nem mutatják meg a tábor színházát sem, ahol ma karmelita nővérek laknak, és belül fényképezni nem engednek. Nem mutatják meg a szögesdrótokon belül lévő úszómedencét(!) sem, amit a barakk vezetőségének becsületére legyen mondva, nem tüntettek el.

Nincs tárgyi bizonyíték az elgázosításra

A túra résztvevői mind 100%-ig (ez tévedés, nem kevés értelmesebb ember éppen azután kezd kételkedni, hogy körbevezetik a vásári látványosságokon - a szerk.) biztosak a gázkamrák létében, így érzelmileg annyira befolyásolhatók, hogy minden szörnyűséget elhisznek, amit mondanak nekik. Mire a gázkamrához érnek, már csakis a holokauszt tárgyi bizonyítékaként tekintenek rájuk, eszükbe sem jut, hogy megkérdőjelezzék az épület célját. A túravezetők egy betanult szöveget mondanak el, amelynek egy részéről tudják, hogy nem teljesen igaz. Kevés a bizonyítékuk: valójában csak a szemtanúk és a kihallgatottak vallomásaiból vonják le következtetéseiket.

Nincs kép, terv, háború alatti dokumentum, amely a zsidók kiirtását tanúsítaná. A mai tábor területén nevetséges "bizonyítékokat" tárolnak az emberirtásról: emberi hajak felhalmozott kupacait, cipők, ruhák felhalmozott kupacait, illetve bádogdobozok kupacait. Mit bizonyít ez? Azt, hogy egészségügyi okokból a táborba érkezőket lekopasztották, hogy a saját ruhájuk, cipőjük helyett egyenruhát, tábori cipőt kaptak. Az üres Cyklon B-s dobozok pedig azt bizonyítják, hogy a táborban ezt használták fertőtlenítőszerként, ezzel fertőtlenítették a ruhákat, a matracokat és a barakkokat. Közismert, hogy Európában nem volt jobb fertőtlentítőszer a Cyklon B-nél ezidőtájt, és azokban a táborokban is ezt alkalmazták, ahol állítólag sem voltak gázkamrák. Mivel a táborokba is bekerült az egész Európán végigvonuló tífuszjárvány, kénytelek voltak szigorú óvintézkedéseket bevezetni.

Látunk továbbá sablonos fényképeket csontsovány emberekről, de hát ez sem bizonyít mást, csak azt a köztudomású dolgot, hogy egy táborlakó is lehet beteg. A gyerekeket ábrázoló fényképek pedig egyenesen a holokauszt-legenda azon állítását tagadják, miszerint a gyerekeket azonnal elgázosították a táborba érkezés után. Anna Frank és húga is sokáig élt a táborban, majd később halnak meg Bergen-Belsenben állítólag tífuszban.

A "gázkamra" kérdése

Belépve az auschwitzi "gázkamrába", azonnal látható, hogy belül a közfalakat ledöntötték, hiszen a helyük szemmel látható, valamint kivehető a fürdőhelyiség helye is, ugyanis az épületben eredetileg 5 helyiség volt található, ebből egy a fürdő volt. Az épület falán nem láthatók a Cyklon B nyomai, mint a fertőtlenítőben, ahol azt rendszeresen használták. Láthatunk még négy kéményt, ahol állítólag bedobták a Cyklon B-t.

A revizionisták azt mondják, hogy ezeket a kéményeket a háború után építették, a falakat ekkor döntötték le, illetve a fürdőfelszerelést ekkor szerelték le. A túravezetők szerint az épület eredeti állapotban van, a négy kéménynyílás is eredeti, és csak egyetlen helyiség volt az épület, közfalak nem voltak. Többek között Jehudi Bauer és Franciszek Piper holocaust-szakértők szerint sokkal alacsonyabb az áldozatok száma, mint azt a szovjet propaganda elterjesztette. F. P.: Auschwitz - Hányan haltak meg itt? c. munkájában azt állapította meg, hogy a bolsevik állítással szemben, miszerint 4 millió fölött van az áldozatok száma, valójában 1,1 millióra tehető a számuk. A Nürnbergi Katonai Bizottság a háború után a hamis szovjet adatokat fogadta el az akkori "tudósok" "szakvéleménye" és a szemtanúk vallomásai alapján.

A holokauszt-legenda képviselőinek állításait Franciszek Piper tolmácsolta az interjú során, ahol elmondta, hogy a legrégebbi gázkamra 1941 őszétől 1942 decemberéig működött. A mellette lévő hullaégető 1943 közepéig volt használatban, majd a fokozódó bombázások miatt 1943 júliusában leállították a krematóriumot, és a holttesteket Birkenauba szállították. 1944-ben a szövetséges légierő bombázta Auschwitzot, ekkor az Auschwitz I. tábor gázkamrájából óvóhelyet alakítottak ki. Ekkor építették a közfalakat. A keleti oldalán még egy ajtót nyitottak, és a kéménynyílásokat befalazták. A tábor felszabadítása után ezért óvóhelynek látszott, így visszaállították az eredeti képét. Lebontották a közfalakat, a kéménynyílásokat újra megnyitották., ezáltal a látható gázkamra nagyon hasonló az 1941-42-es eredetihez, annyi különbséggel, hogy a gázbiztos ajtókat nem helyezték vissza, és a keleti oldalon később megnyitott ajtót nem falazták vissza.

A revizionisták álláspontja szerint az épület mindig is óvóhely volt, és a szovjetek és a lengyelek alakították át gázkamrává. 1992-ben bíróság elé állították David Irvinget csak azért, mert elmondta, hogy az épület óvóhely is volt. Franciszek Pipert próbálta a védelem tanúként beidéztetni, de nem jelenhetett meg. A holokauszt-szakértőknek tehát bizonyítaniuk kell, hogy a németek idején megvoltak a kéményszerű nyílások, és hogy egyetlen helyiség volt az épület. A háború idején készült felvételeken nem láthatók a nyílások. Felmerülhet a kérdés, miért állították le a gázkamra működését? Franciszek Piper a lengyel kiadású Auschwitz c. könyvében azt írja, hogy Auschwitz-Birkenauban folytatódott az elgázosítás, amit azzal magyaráz, hogy a legelső gázkamra túlságosan szembe tűnt a foglyoknak. Ennek azonban két tény mond ellent. Egyik, hogy az épületet három SS-épület takarja, így a rabok nem láthatták azt, az újonnan jövőket pedig azonnal a barakkba vitték; a másik az, hogy a birkenaui "gázkamrákat" a foglyoktól csak egy szögesdrótkerítés választotta el, valamint ezen épületek mellett egy sportpálya is található. Ez ellentmond a szemtanúk és a hololegenda képviselői állításainak, miszerint a németek rejtegették az állítólagos gázkamrákat.

1988-ban Fred Leuchternek, a kivégzések szakértőjének vizsgálata szerint az ún. "gázkamrák" falában nincsenek ciánnyomok, viszont a fertőtlenítő-helyiségben, ahol azzal fertőtlenítettek, ott a végsőkig kilengett a műszer. 1990-ben a Krakkói Törvényszéki Intézet megismételte a vizsgálatot, hogy megdöntse Leuchterét, ám az eredménye ugyanez lett. Ettől kezdve az lett a felteendő kérdés, hogy miért nincs ciánnyom a falban?

Franciszek Piper magyarázata szerint csak rövid ideig voltak használatban a gázkamrák: naponta 20-30 percig, míg a fertőtlenítők éjjel-nappal működtek. Ez azonban ellentmond a szemtanúknak, sőt az interjú későbbi részén saját maga által elmondottakkal is, nevezetesen azzal, hogy a Krematórium 1- ill. 2-ben naponta több csoportot is elgázosítottak. Az áldozatok feltételezett száma is több használatot valószínűsítene, mint napi 20-30 perc. Akkor viszont miért nincs ciánnyom a falban?

A szovjet propaganda

A szovjetek szemérmetlenül meghamisították az áldozatok számát, amit ma úgy magyaráznak a "szakértők", hogy a németek a táborok írásos dokumentumait megsemmisítették. 1989-ben azonban kiderült, hogy a halottak adatait tartalmazó dokumentumok mindvégig a szovjetek kezében voltak!

A szovjet propaganda a háború után elterjesztette azt is, hogy Treblinkában gőzkamrákban pusztították az embereket, sőt hogy egyes helyeken villamosszékeket is használtak. A legszemenszedettebb hazugságuk azonban az, hogy atomtöltetet ledobva pusztítottak el zsidókat. Ezek mind hamvába holt hazugságok voltak. Hazugság az emberfejek zsugorítása, az emberbőrből csinált lámpaernyők legendája, és a szappanfőzés emberi zsírból szintén propagandafogás. Ez utóbbit elismeri Deborah Lipstadt, sőt a Jad Vasem központi igazgatója, Shmuel Krakowski is. Krakowski Egy holokaust-hiedelem megdőlt c. cikkében cáfolja ezt a hazugságot.

El kell ismerni, hogy a gázkamrákkal foglalkozni kell továbbra is, hiszen közel sem olyan jól dokumentált, bizonyított, ahogyan azt beállítják. Arno Mayer, egy, a hitleri birodalomból elmenekült zsidó professzor, szintén ezt állítja, hozzátéve, Auschwitzban sokkal több zsidó halt meg természetes halállal, mint elgázosítás és kivégzés miatt. Ezt undorítónak, veszélyesnek. holokauszt-gyalázatnak titulálták.

Mivel a szovjet bizonyítékok egy része hamisítvány, és a szakértők sem tudják mi valós és mi koholt bizonyíték, nincsen erkölcsi alapjuk megtiltani a holocaust, az elgázosítás tényének megkérdőjelezését! Persze az amerikai propaganda is kivette részét a csalásokban, hiszen ők is gyártottak dokumentumfilmet a dachaui gázkamrákról, amiről ma már biztosan tudni, hogy nem léteztek. Rudolf Höss beismerő vallomását az angolok kényszerítették ki, mielőtt átadták a lengyeleknek és a szovjeteknek. Bernard Clark brit őrmester az 1983-ban kiadott A halál légiói c. könyvben maga dicsekedte el, hogyan kínozta és zsarolta meg családján keresztül Hösst.

Ha a faj alapján való internálás háborús bűn, akkor az amerikai katonák is elkövették ezt, amikor internálták a japán származású amerikaiakat. Eisenhower tábornok fogolytáboraiban a németek százezrei haltak meg a járványok és az alultápláltság miatt. A német és a szovjet propaganda a háború alatt egymás ellen küzdött. Ebben a küzdelemben a háborús vereség miatt a német propaganda maradt alul. Mivel a szovjet propaganda híven szolgálja a "világhódítók" törekvéseit, ezért az tovább él a történelemkönyveinkben. Ránk vár a feladat, hogy újraértékeljük a holokausztot.

Megjegyzés: A Hunnia 1992 augusztusi számában közölte a Leuchter-jelentést. A gázkamrafikció védői az agyonhallgatás módszerét választották - viszont továbbra is bőszen emlegetik az összesen 6 milliós, és a magyar 600000-es zsidó áldozatot. Meddig lehetséges? Forrás: HUNNIA


Történelmi hazugság leleplezése

A Leuchter-jelentés igazolódni látszik Az auschwitzi igazgatót videoszalagra vették, amikor is beismerte, hogy az úgynevezett gázkamrák a háború után épültek. Dr. Franciszek Piper elismerte, hogy a "Krema l." , az állítólagos "emberölő gázkamra" , melyet évente több százezer turistának mutogatnak, a valóságban a háború után - valószínűleg Sztálin egyenes utasítására készült. Amit Piper mondott, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nagy robajt előidéző Leuchter-jelentés igaz volt. A sors iróniája, hogy bárki, aki ilyet csak felvet, többéves börtönre ítélhető olyan "felvilágosult" országokban, mint Franciaország, Kanada és Németország. /Kérdezzék csak meg David Irving brit történetírót. /A videofelvételt, melyen Piper e nyilatkozatot teszi, David Cole fiatal zsidó kutató készítette 1992 közepe táján. Csak 1993 elején került nyilvánosságra, jóllehet Cole már a tavaly októberben Irviné-ben /Kalifornia / tartott 11. Revizionista Konferencián bejelentette. Mint minden amerikait, Cole-t is fiatal korától kezdve arra a "vitathatatlan tényre" oktatták, hogy Auschwitzban embereket gázosítottak. Az így kivégzettek száma - szintén nem vitatható módon - 4,1 millió volt.

Aztán megjelent 1988-ban a Leuchter-jelentés. Ennek folyományaként "újraértékelték" az Auschwitzban meghaltak számát, / le 1,1 millióra /. Mint éppen "bimbózó" történész - és mint zsidó -, Cole nyugtalan lett. 1992 előtt bárkit, aki az auschwitzi 4,1 millió "gázosítást" nyilvánosan kétségbe vonta, antiszemitának, majd neonáci szkinhednek bélyegezték / ez a legerősebb bélyeg /, miközben szép csendben 1,1 millióra csökkent a hivatalos szám. A hiányzó 3 millióról egy szó sem hangzott el. 1988-ban Ernst Zündelt Kanadában perbe fogták "hamis hírek" terjesztéséért, mert könyvet árult, amely kétségbe vonta az auschwitzi gázkamra legitimitását. A védelem segítségére nemzetközileg elismert történészek siettek, mint Robert Faurisson, David Irving és Mark Weber.

Zündel olyan kivégzési szakembert keresett, aki a gázosításhoz is ért. Így találta meg Leuchtert, aki az USA börtöneiben használt eszközök tervezésére és kivitelezésére szakosította magát. Leuchtert elküldték Lengyelországba, az úgynevezett gázkamrák tudományos vizsgálatára. 1988 február 25-én Leuchter, Carolyn nevű feleségével, Howard Miller nevű rajzolóval, Jürgen Neumann operatőrrel és Theodor Rudolf tolmáccsal elutazott. Március 3-án jöttek vissza. Következtetései teljesen világosak voltak. Elsöprő volt a bizonyíték, hogy Auschwitzban, Birkenauban és Majdanekben nem volt gázosítás, és az ott lévő állítólagos gázkamrák sem akkor, sem most nem lehettek, nem is jöhettek szóba kivégzésre alkalmas berendezésekként. Dr. Wilhelm Stäglich, nemzetközileg ismert jogász szavaival, " a kiirtás tétele azon a feltevésen áll vagy bukik, hogy Auschwitz halálgyár volt". Mindezek ismeretében Cole fogta videofelszerelését, elment Auschwitzba és kikérdezte az ottani hivatalos személyzetet. Ezek között Piper volt a legfontosabb.

Miután előadja, hogy az "emberölő gázkamrák" kitalált dolgok, felfedi a kamera előtt, utólag hogyan bontották a falakat, hogyan készítettek nyílásokat a tetőn, s hogyan építették a "Ciklon B bevezető kéményeket" úgy, hogy aztán az épületet a turistáknak a "végső megoldás" bizonyítékaként mutogassák. És Piper még tovább ment. A "végső megoldás" egyéb hamis bizonyítékait is bemutatta, melyek szintén utólagos létesítmények. Elmondja, hogy az épületek az internáltak holmijainak tetvetlenítésére szolgáltak, vagyis hogy a Leuchter-jelentésnek a kamrákban talált gáznyomokra vonatkozó feltevése helytálló. Meglepő "meggyőződés" Mindezek után, döbbenetes módon, Piper bizonygatja "meggyőződését" nemcsak az emberölő "gázkamrákról", hanem az "emberi szappan" és az emberbőrből készült lámpaernyő-mesékről is - mely utóbbi két feltevés már régen teljesen lelepleződött. És a felvétel megy tovább. A videóban együtt járod körbe Auschwitzot Cole-al, és hallod, amint mondják neki, hogy a fő táborban a "gázkamra" / Krema l. / "eredeti állapotban" van.

És látod a rettenthetetlen Cole-t, amint oly sok kérdést tesz fel a nyilvánosan nevetséges "gázkamrákról", hogy az idegenvezető szükségesnek látja kihívni főnökét, hogy az válaszoljon a fiatal történésznek. A Cole-féle videoszalag azt bizonyítja, hogy akik az Auschwitzi Állami Múzeumot üzemeltetik, kialakították az emberölő gázosítás "bizonyítékainak" gyakorlatát. Gondolj arra, hogy az évek során sok millió turistának mondták el, hogy a Krema l eredeti állapotában van, miközben tudták, hogy ez hazugság. Felmérhetetlenek e hazugság leleplezésének politikai, vallási, pénzügyi és történelmi következményei. Ezért emésztik oly nehezen az illetékesek - s kezdenek hozzá még nehezebben a következtetések levonásához.

P. Samuel Foner

A holokauszt-mítoszt leleplező dokumentumfilm megvásárolható a Gede Testvérek Bt.-nél



« Vissza

 


PageRank ellenőrzés

Honlaptérkép

 
 

A HunniaNet.net szerkesztői kijelentik, hogy a HunniaNet oldalain megjelenő írások tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalnak, mindenkor a szerzők viselik az erkölcsi, politikai és jogi felelősséget, úgy a polgári jogi, mind a büntetőjogi következményeket illetően.