HunniaNet

 

 

"Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is, aki uralja a jelent, az uralja a múltat is"
(Orwell)

Megosztom a Twitteren! Megosztom a Facebook-on! Felveszem a Google könyvjelzőim közé! Megosztom a Startlapon! Nyomtatóbarát verzió

Úton egy totális diktatúra felé

Zámbó Zoltán
2008. december 25.
 

Bizonyára sokan meglepődnek azon, hogy valaki diktatúrával „rémisztget”, holott ők a veszélyt az ellenkező irányból érzékelik, s arról panaszkodnak, hogy napjainkban szinte mindent meg lehet tenni, szinte mindent szabad, ami teljes káosszal, anarchiával fenyeget. Az igazság az, hogy amit ők szabadságként neveznek meg, az csupán a rácsok között rohangáló és grimaszoló majom szabadsága, valójában csak szabadosság, ami oly nagy mértékben különbözik az igazi szabadságtól, mint az útszéli prostituált közösülése az önzetlen, önfeláldozó szeretettől.

A bennünket fenyegető diktatúra abban különbözik a múlt század vörös, illetve barna diktatúráitól, hogy nem olyan brutális nyíltsággal valósítja meg céljait, sokkal inkább rejtőzködő, ugyanakkor ugyanúgy az egész bolygó, az élet minden területének uralására törekszik, mint elődei. A leendő és nagy részben már megvalósult „szép új emberi világot” a nemzetközi pénzügyi körök vezetői és a nemzetek fölötti óriásvállalatok tulajdonosai, irányítói készítik számunkra.

Ha jól megnézzük a legfontosabb nemzetközi szervezetek, az ENSZ, a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank, a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), de az Európai Unió (EU) és a legtöbb nemzetinek mondott kormány nemkülönben az ő érdekeiket, vagyis a minél gyorsabb és minél jelentősebb anyagi haszonszerzésüket szolgálja.

Néhány adat arról, milyen anyagi erő áll ezen tényezők mögött:

− Az 500 legnagyobb nemzetek fölötti vállalat (TNC) összes jövedelme a Földön megtermelt, illetve létrehozott összjövedelem 52%-a.

− Bolygónk 793 dollármilliárdosának összvagyona 3,5 billió dollár.

− Európa és Észak-Amerika 50 leggazdagabb embere együttesen ugyanakkora jövedelemmel rendelkezik, mint 2,7 milliárdnyi szegény.

− A Föld 2 leggazdagabb emberének együttes vagyona több, mint a 45 legszegényebb ország összesített jövedelme (GDP-je).

Világunk új urainak vezérlő elve a neoliberalizmus, amely nem akar semmilyen gátat látni az árak, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása előtt, s irtózik az állami beavatkozástól.

Ettől az elmélettől „rugalmasan” csak akkor engednek eltérni, ha saját érdekeik ezt megkívánják, mint például a jelenlegi pénzügyi-gazdasági válságnál: mivel a termelési folyamatoktól elszakadt pénztőke a bolygót végigrabolva irreális mértékűre dagasztotta magát, s végül a lufi kipukkant, bankok százai kerültek a csőd szélére, amitől csak azok az adófizetőktől származó hatalmas összegek mentették meg őket, melyeket ebben a helyzetben kegyeskedtek az államtól elfogadni. (Az USA esetében 700 milliárd dollárt – egy USA-polgárra számítva kb. 2300 dollárt −, Németország esetében 500 milliárd eurót, Franciaország esetében 360 milliárd eurót, az Egyesült Királyság esetében 500 milliárd fontot tett ki a magánbankoknak nyújtott támogatás.)

Még a demokráciáknak nevezett országok esetében is az a jellemző, hogy a politikusok csak a választási kampány során keresik a választók kegyeit. Hatalomra kerülve igazi uraikat, az óriásvállalatokat és a bankokat szolgálják, hisz választási kampányuk költségének nagy részét ezek fedezik, az általuk birtokolt médiumok támogatását nekik köszönhetik, s majd kiérdemesült politikusként is tőlük remélhetnek zsíros tanácsadói, igazgatótanácsi és egyéb állásokat, melyekre politikusi múltjuk során szerzett kapcsolati tőkéjük teszi alkalmassá őket.

De térjünk vissza a már említett nemzetközi intézmények „áldásos” tevékenységére!

A Nemzetközi Valutaalap az ENSZ szakosított intézménye, ám attól csaknem teljesen függetlenül működik. Feladata, hogy a fizetési nehézségekkel küszködő eladósodott országok számára hiteleket nyújtson. Ezek a hitelek feltételes hitelek, ami azt jelenti, hogy az IMF csak akkor folyósítja őket, ha az adott ország teljesíti az IMF feltételeit, követi annak előírásait. Márpedig a „világ csendőreként” emlegetett szervezetnek többé-kevésbé mindig ugyanaz jut az eszébe: a hazai piac teljes megnyitása a külföldi cégek előtt, a maradék állami vagyon privatizálása, olcsó és kiszolgáltatott (szakszervezetekkel lehetőleg nem rendelkező) munkaerő biztosítása a betelepülő tőkéstársaságok számára, megszorítócsomag életbe léptetése. Vagyis: minél több pénz elvonása az egészségügytől, az oktatástól, a kultúrától, a környezetvédelemtől, a családoktól, hogy az állam az így „felszabaduló” összegekből ki tudja fizetni a hitelező bankokat.

Az IMF mindenhol kifosztott lakosságot, hatalmas szociális feszültségeket hagy maga után, de mindez nem számít, a lényeg az, hogy a TNC-k ki tudják terjeszteni tevékenységüket, s a bankok kamatostul visszakapják a folyósított hiteleket.

(A jelenlegi pénzügyi válságban az IMF 12,5 milliárd euróval „segít meg” bennünket – ebből több mint 2 milliárd eurót kell biztosítani a bankoknak.)

A Világbank szintén az ENSZ szakosított szervezete, az IMF „testvérintézménye”: a világ különböző pontjain általában együtt, s hasonló szellemben lépnek fel. (A Világbank 1 milliárd eurót ajánlott fel hazánknak.)

A Világkereskedelmi Szervezet mindenhol a védővámok eltörlését, a teljes piacnyitást szorgalmazza, nem törődve azzal, hogy a beáramló külföldi termékek hogyan teszik tönkre a helyi gazdaságokat. A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. A TNC-k azt is elérték, hogy nem a gyártónak kell igazolnia a terméke egészségre és környezetre ártalmatlan voltát!

Sokan mondják, hogy a WTO a Föld legjelentősebb bírósága, ugyanis országokra róhat ki súlyos pénzbüntetéseket, ha azok szerinte indokolatlanul korlátozzák az áruk szabad mozgását.

No de hajózzunk közelebbi vizekre! Az Európai Unióba történő 2004-es belépésünk elé sokan néztek reményteli várakozással, mert az EU-ra úgy tekintettek, mint jövőbeni jólétünket megalapozó kifogyhatatlan pénzeszsákra, a demokrácia, továbbá a kisebbségi és az emberi jogok lankadatlan védelmezőjére. (Négy év elég volt a keserű kijózanodáshoz: ma már a többség aligha szavazná meg a belépésünket.)

Egy-két adalék ahhoz, hogy ez mennyire nem így van:

− 2005-ben az EU lakosságának 70%-a ellenezte a genetikailag módosított szervezeteket (GMO-kat) tartalmazó termékek forgalmazását. Az Európai Bizottság (az EU fő végrehajtó szerve) javaslatára a tilalmat 2006-ban mégis feloldották a Monsanto és más érintett óriáscégek legnagyobb örömére. (Az EU által 2006-ban emberi fogyasztásra engedélyezett GMO-kukorica mérgezést okozott a patkányoknál.)

− Ha egy élelmiszer-ipari termékben 0,9%-nál kevesebb a génmanipulált növényi adalék, azt az EU-ban a termék csomagolásán tilos feltüntetni.

− Az uniós csatlakozás előtt jól működő laboratóriumi hálózatunk volt az élelmiszer-biztonság garantálására, a csatlakozás után ezt a hálózatot szétverték, a laboratóriumok nagy részét privatizálták. (Ennek fényében talán nem meglepőek az egyre szaporodó élelmiszerbotrányok!)

− Brüsszelben, az EU első számú központjában több tízezer lobbista (kijáró) tevékenykedik, ezek 80%-a a transznacionális cégek képviselője.

− A 2007. december 13-án aláírt lisszaboni szerződés leplezett célja egy új, szövetségi államformájú EU alkotmányának a megteremtése. Ebben a leendő Európai Egyesült Államokban a tagállamok maradék önállósága is elveszne.

Mivel a dokumentum elfogadását az írek népszavazással elvetették, ezért az EU egyes vezetői (pl. Sarkozy francia elnök) azt javasolják, hogy némi „megdolgozás” (agymosás) után, a kedvező kimenetel reményében újra urnákhoz kellene szólítani a szigetország lakóit. (Szerencsére erről az írek hallani sem akarnak!)

Na és itthon?

Az, amit magyar gazdaságként emlegetünk, kb. két tucat transznacionális vállalat teljesítménye. Ezek évente 3500 milliárd Ft-ot visznek ki az országból, s bár a magyar gazdaságban megtermelt profitnak nagyjából 90%-át teszik zsebre, az államháztartási bevételeknek csak 13%-a származik tőlük.

1990 és 2005 között évente átlagosan 20%-kal növelték a profitjukat (2006-ban már 32%-kal!), az általuk fizetett adók ugyanakkor mindössze 2%-kal nőttek.

Hogy az ország mindenkori vezetői milyen „jóságosak” ezekkel a cégekkel szemben, jól mutatja, hogy 1990 óta a társasági adó kevesebb mint 1/3-ára csökkent. (Jó példa az állami jótékonykodásra a dél-koreai Hankook gumigyár esete is, amely 15 millió dollár támogatást kapott: annyit, mint az összes magyar kis- és középvállalkozás együtt.)

A kifosztás mértékét hűen tükrözi, hogy az Állami Számvevőszék jelentése szerint 2006-ig a privatizált állami vagyon piaci értékének csak 22%-a folyt be az államkasszába, a többi 78% (29.500 milliárd Ft) eltűnt. Az állam vagyona 1990 és 2006 között 150 milliárd dollárról 25 milliárd dollárra apadt. A médiumok túlnyomó többsége is külföldi társaságok kezébe került, amelyek sikeresen folytatják a népbutítást, az ideális fogyasztóvá, alattvalóvá történő idomítást.

És a következmények?

− Az egy keresőre jutó reálbér 2008-ra az 1978-as szintre süllyedt: a társadalom 80%-a rosszabbul él, mint a 70-es évek közepén.

− A lakosság egészségi mutatói a 60-as évek szintjén vannak: a férfi keresők 40%-a nem éri meg a nyugdíjat.

− Egy átlagos magyar polgár naponta 263 percet néz televíziót.

− A felnőtt lakosság 60%-a egyáltalán nem olvas könyvet.

− Honfitársaink 2/3-a hisz a reklámoknak.

− A funkcionális analfabéták aránya 15-20%.

Végül néhány adalék ahhoz, hogy valóban a címben megjelölt úton haladunk egy orwelli világ felé: a Nagy Testvér figyel.

A diktatúrák közös jellemzője a titkolózás, s hogy ugyanakkor mindent szeretnénk tudni alávetettjeikről: ebben ez a most formálódó sem kivétel. Közismert vélekedés, hogy a mai világban két igazán nagy titok van: a vállalati titok és a banktitok. A cégek és a pénzintézetek üzleti titokra hivatkozva, minden lényeges információt szeretnének eltitkolni működésükkel kapcsolatban, viszont az érdekeiket szolgáló államhatalmi szervek nagyon kíváncsiak ránk. (A nemzetközi terrorizmus és a bűnözés elleni harc mindenre jó ürügyül szolgál.)

Régi dolog, hogy az Amerikai Egyesült Államokba belépőktől ujjlenyomatot kérnek, ez most már kiegészül azzal is – a személyiségi jogoknak teljességgel fittyet hányva –, hogy a beutazókat olyan készülékkel világítják át, amely úgy mutatja őket, mintha teljességgel mezítelenek lennének. Az amszterdami repülőtér is vásárolt már egy ilyen eszközt, így elterjedése Európában is várható…

Az elmúlt hónapok híre, hogy Nagy-Britanniában totális lehallgatási rendszert terveznek. Ennek lényege, hogy olyan megfigyelőrendszert és adatbázist építenének ki, amely kész lesz megfigyelni, elemezni és tárolni az ország területén az összes internetes tevékenységet, az e-maileket és telefonhívásokat.

A jelenlegi gyakorlat szerint a megfigyeléshez a belügyminiszter engedélyére van szükség, az új rendszer azonban totális és automatikus ellenőrzést jelentene. (Svédországban egy hasonló tervezet egyelőre megbukott a lakosság viharos ellenállása, felháborodása nyomán.)

Hogy mit lehet tenni a totális diktatúra fenyegető veszélye ellen? A svéd példa mutatja, hogy a semminél mindenképpen többet.

Fel kell rázni, meg kell szervezni a civil társadalmat: tudatosítani mindenkiben, hogyha nem teszünk ellene, akkor mi vár ránk. Létre kell hozni a független tájékoztatás, tájékozódás formáit, médiumait, hogy ne az agresszív tőke szócsöveinek hazugságai alapján kelljen megtalálni helyünket a világban.

Ha százmilliók mozdulnak meg világszerte a szabadság, az emberi méltóság, az élet védelmében, akkor van esély a folyamat visszafordítására: ha nem, akkor osztályrészünk a fokozódó fizikai és szellemi kifosztás, a legteljesebb szolgaság lesz az.

Isten adja, hogy ne így legyen!

 



« Vissza

 


PageRank ellenőrzés

Honlaptérkép

 
 

A HunniaNet.net szerkesztői kijelentik, hogy a HunniaNet oldalain megjelenő írások tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalnak, mindenkor a szerzők viselik az erkölcsi, politikai és jogi felelősséget, úgy a polgári jogi, mind a büntetőjogi következményeket illetően.