HunniaNet

 

 

"Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is, aki uralja a jelent, az uralja a múltat is"
(Orwell)

Megosztom a Twitteren! Megosztom a Facebook-on! Felveszem a Google könyvjelzőim közé! Megosztom a Startlapon! Nyomtatóbarát verzió

Semmit sem hiszünk el nekik

hetek.hu
2006. március 12.
 
A globalizációs folyamat kritikusai egyre többet hallatják a hangjukat. A seattle-i, a melbourne-i és a prágai események megmutatták a jelenlegi gazdasági szerkezet ellenzõinek és veszteseinek elszántságát – és sokszín?ségét is. A tüntetõk a legkülönbözõbb szervezõdések tagjai: vannak közöttük környezetvédõk, kizárólag békés eszközökhöz folyamodók, mint a humanisták, csakúgy mint anarchisták, baloldaliak és sok más egyéb csoport is. A humanista mozgalom az egyik szellemi mozgatórugója az antiglobalista irányzatnak. Az IMF által szimbolizált világrendrõl, a globa-lizáció lehetséges alternatívájáról beszélgettünk Szigeti Balázzsal, a Humanista Párt alelnökével, aki többedmagával részt vett a prágai eseményeken.


Seattle-tõl Prágáig. Az erõszakmentes forradalom utópiája Fotó: Reuters

–Bár a sajtóból fõleg a céltalan rombolásokról értesültünk, történtek békés események is a világ pénzügyi vezetõinek találkozóján. Hogyan látja a prágai eseményeket?
–A Humanista Párt nagyon jó hangulatú, sokszín? kulturális fesztivált rendezett; ami pedig a rendbontásokat illeti, szomorúnak tartom, mert egy történelmi lehetõséget szalasztunk el, ha erõszakos irányba mennek el a tüntetések. A Humanista Párt elítéli az erõszaknak minden formáját, nemcsak a fizikai erõszakot, hanem azt is, amellyel az IMF és a Világbank ráerõlteti az akaratát a világ többi részére. Szembe kell nézni azzal, hogy a szabad piacnak nevezett és áldemokrácia által fenntartott rendszer haldoklik, mert nem szolgálja a többség javát. Az emberek 90 százaléka – akik a javak alig 20 százalékával rendelkeznek –, kezdenek mérgesek lenni a pénz és a hatalom koncentrációja miatt.
–Ha az emberek többsége számára igazságtalan a jelenlegi világrendszer, kinek az érdeke azt fenntartani?
–Elsõsorban a jelenlegi gazdasági elitnek, a médiának, a fel nem ébredt politikusoknak, az országok kormányainak – amelyek távolról sem azonosak a néppel, mivel a demokrácia, ahol van, formális – és néhány diktátornak. Mellesleg az IMF nagyon szeret diktátorokkal dolgozni, mert akkor nem zavar be az "emberek" akarata.
Mi azért vagyunk felháborodva, mert a Bretton Woods-i rendszer megalakulása óta szöges ellentétét teszi az általa hirdetett elveknek és céloknak, nevezetesen a szegénység felszámolásának. Például az IMF kormányokkal szembeni legtipikusabb követelése és elsõ számú célja a szociális kiadások csökkentése. A termelés mára eljutott oda, hogy biztosítani tudná a világon mindenki számára az ételt és a szükséges, megfelelõ életkörülményeket. Innentõl kezdve a szegénység nem gazdasági probléma többé, hanem annak a kérdése, hogy az emberi lény-e a legfontosabb. Minket nem érdekelnek a makrogazdasági mutatók. Elfogadjuk, hogy a maguk logikai rendszerében helyesek a számítások, de a GDP növekedése nem garantálja az emberek életminõségének a javulását, sõt inkább fordított az arányosság. A megélhetésnek viszont alanyi jogon kell járnia mindenkinek.
–Úgy érti, hogy az úgynevezett nyugati rendszer alkalmatlan arra, hogy biztosítsa ezeket az alapvetõ emberi jogokat?
–Pontosan, és nem is megreformálható, mert vagy a pénz és egy kisebbség érdeke a fontos, vagy az ember. A kapitalizmust nem lehet a többség számára elõnyösebbé formálni. Valójában már bebizonyosodott, hogy életképtelen, szinte csak a váza áll, mert az emeberek elvesztették a hitüket benne. Valahogy úgy van ez is, ahogy a kommunizmus volt, az sem 1989-ben dõlt meg, hanem már jóval elõtte. Az elmúlt két év ezért gyökeresen más, mint az azelõtti tizenöt. Korábban csak részcélokért folytak tüntetések itt-ott, ez Seattle és Davos óta már átfogóvá vált.
–A világ berendezkedése stabil intézményrendszereken és (érdek)szövetségeken nyugszik. Milyen módon képzelik a változásokat?
–Én a forradalomban hiszek, de nem abban az értelemben, ami errõl az embereknek általában eszébe jut. Nem gyújtó hangú beszédekben, barikádokban és ökölrázásban hiszek, hanem egy csendes és lassú, minden tekintetben erõszakmentes folyamatban, ami azonban sokkal gyorsabb lesz, mint azt a legtöbben ma gondolják. Az igazi kérdés az, hogy utána egy kaotikus állapot jön-e létre, vagy lesz élhetõ javaslat.
–Nos, a "forradalom" után milyen világot remélnek?
–Mivel a munka és a tõke jelenleg aránytalan viszonyban van, ezért mi azt javasoljuk, hogy a munkásnak nagyobb beleszólása legyen a döntésekbe. Ma a kockázatvállalással igazolják a tõke mindenhatóságát, mi viszont azt mondjuk, hogy a dolgozó vállalja az igazi kockázatot, aki az egész egzisztenciáját erre építi. Az Egyesült Államokban már vannak ilyen kezdeményezések: például adókedvezmény jár azoknak a vállalatoknak, akik legalább 51 százalékos tulajdonjogot adnak a dolgozóiknak. Ezen kívül sokkal jobban megadóztatnánk a spekulatív tõkét és az extraprofitot, mert nem emelik a dolgozók életminõségét. Kamat nélküli bankokat lehetne létrehozni, hogy bárki kölcsönt vehessen fel, ha nem tud megélni, hogy ne csak joga legyen az embereknek jól élni, tanulni, hanem lehetõsége is. Lényegében egy sokszín?bb, szolidárisabb világot akarunk: decentralizációt az államszervezetben, valódi demokráciát könnyen visszahívható képviselõkkel. Olyan rendszert, ahol megkérdezik az emberek véleményét, és tágabb teret adnánk a népi kezdeményezéseknek.
–Ez a vízió kissé szocialista jelleg?, nem?
–Nem egészen. Ehhez nem lehet a marxi vagy bármilyen más hagyományos közgazdasági gondolkodással közelíteni. A tulajdonviszonyok például minket egyáltalán nem érdekelnek.
–Kikkel fognak össze a céljaik megvalósításért?
–Bárkivel, aki elfogadja az erõszakmentességet és a megkülönböztetéstõl való tartózkodást. A baloldali alternatívával, környezetvédõkkel, taktikailag akár vezetõ politikai pártokkal is.
–Milyen kapcsolatuk van az Önök által kritizált szervezetekkel, az IMF-fel, OECD-vel? Folynak tárgyalások?
–Nem. A mostani helyzetben nem érdemes párbeszédet kezdeményeznünk.
–Helyi és globális szinten hogyan szervezõdik a humanista mozgalom?
–Ez valójában egy új gondolati és cselekvési áramlat, és a tagok azon dolgoznak, hogy megszervezzenek egy közösséget, amely lehet akár szomszédsági csoportok, vagy a tanárok, a HIV-pozitívok, a bevándorlók csoportjai. Ezek a közösségek hetente találkoznak. A humanista mozgalom tagjai alkotják a szervezet úgynevezett struktúráját, és õk biztosítják a mozgalom anyagi függetlenségét is. A féléves világszint? találkozók során az irányadók gy?lnek össze, valamint a Humanista Internacionálé is rendez a pártok és nem párt jelleg? tömörülések számára féléves találkozókat.
Az újhumanizmus harminc éves, jelenleg világszerte több százezer tagot számlál. Rendkívül szerteágazó tevékenységi körünk van. Harcolunk az analfabetizmus ellen Szenegálban, létesítettünk kórházat Zambiában, de a szociális jelleg? programok mellett a politika területén is tevékenykedünk és még rengeteg más területen is.
–Ön egy multinacionális cégnél dolgozik. Nem érez ebben ellentmondást? Nem abból él, amit támad?
–Ez így nem igaz. Nem a multik létével van problémánk, vagy azzal, hogy termékeket állítanak elõ, hanem azzal, ahogy az emberekkel és az országokkal bánnak. Tudjuk, hogy pusztán gazdasági és szociális válaszokkal nem lehet ebbõl a válságból kimászni. Egy új kultúra kell, ahol az emberek annak megfelelõen viselkednek, ahogy gondolkodnak és éreznek, és mindenki azt teszi, amit szeretne, hogy vele tegyenek.



« Vissza

 


PageRank ellenőrzés

Honlaptérkép

 
 

A HunniaNet.net szerkesztői kijelentik, hogy a HunniaNet oldalain megjelenő írások tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalnak, mindenkor a szerzők viselik az erkölcsi, politikai és jogi felelősséget, úgy a polgári jogi, mind a büntetőjogi következményeket illetően.