HunniaNet

 

 

"Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is, aki uralja a jelent, az uralja a múltat is"
(Orwell)

Nyomtatóbarát verzió
Jelen dokumentum a Betiltva.com adatbázisából származik, mely a forrás megjelölésével szabadon átvehető, továbbadható.

A ZSIDÓSÁG BELSZERVEZETE A TALMUD TÜKRÉBEN

ELŐSZÓ

Régi igazság az, hogy a nemzet általános meg­érzésében ritkán téved le az igazság útjáról.

A magyar nemzetnek a zsidóságtól való meg­szabadulás iránti törekvése nem mai keletű, pillanatnyi fellángolása a mesterségesen feszített ellenszenvnek, hanem majdnem évezredes vágy nyer - ha sikerrel jár - beteljesülést.

A Magyar Törvénytárban már az Árpád-házi ki­rályok idejétől kezdve özönével található a törvény­hozási intézkedés, amely a zsidóság gazdasági tér­hódítása és a közéletből való kizárására irányult.

Szent László I. dekrétumában eltiltja a zsidót keresztény szolga vagy szolgáló leány tartásától Könyves Kálmán király hasonlóképpen paran­csol.

Az Aranybulla 1222-ben eltiltja a zsidókat tiszt­ség viselésétől, valamint a pénzváltó és sójövedelmek bérletétől.

A Hármaskönyv (Tripartitum) a zsidó eskütétel­eit külön esküminta szerint is csak a Thóra előtt letéve tekinti érvényesnek. mondván II. rész 6 cím:

1. §. Holott tudnunk kell, hogy a zsidónak, aki esküt akar tenni, magára rövid köntöst vagy palástot öltve a fején zsidó kalapot viselve, a nap felé kell fordulnia és mezítláb állania ki és a törvénykönyvet, amelyet Mózes táblájának nevez­nek kezével érintse és tartsa stb...

Hosszú sora volna ennek a felsorolásnak, amit a nemzeti történelmünk mutat fel arra miként kívánt a magyar jogi és gazdasági élet menekülni a zsidóság­tól.

Engem már kora fiatalságom óta izgatott ez kérdés. Velem született oknyomozó természetem állandó kutatásra ösztönzött, kerestem az okát annak, hogy miért nem tud a zsidó egy nemzet testébe sem felszívódni, miért marad mindenhol és minden időben a zsidó különálló testület és miért hat előbb-utóbb bomlasztólag az őket befogadó nép gazdasági és erkölcsi életére.

Ezen nagy „Miért” kutatás közben felvetődött előttem több kérdés!

Vajon születésétől fogva értelmesebb a zsidó, mint a többi nép? Nem!

Különös veleszületett rátermettsége utalja-e a zsidót a gyakorlati pályára? Nem!

A többi hasonló kérdésre is csak nemmel kellett a belső bíróm előtt válaszolnom! Mi az oka tehát a gazdasági boldogulásának? Mi az oka annak, hogy az egész világon egységes egészet képez és mint ilyen az őt befogadó nép nyakára tud nőni!

Ha nem több a veleszületett értelme és nincs külön rátermettsége, úgy csak később a születése után kell neki a környező nép rovására a hiányzó többlet szellemi képességet megszerezni!

Iparkodtam közel férni a zsidósághoz. Nehéz feladat volt, de engem izgatott. A következő megálla­pításokra jutottam:

A családi élete bensőséges, üzleti élete szolgálatkész és rugalmas, gyakorlati ismeretei hihe­tetlen gazdaságot árulnak el, viszont szellemi képes­sége átlagban alul marad a magyar ember értelmi ké­pességén, de a hiányt ismeret gazdagságával ügye­sen leplezi. Vallási élete elmélyedő és titokzatos.

Ez utóbbi - a vallási élet titokzatossága - arra ösztönzött, hogy itt végezzek behatóbb kutatást, mert ez még kiderítetlen az egész világ nemzsidói előtt! Így jutottam el a Talmudhoz, mint a zsidó nevelés alapjához! Kényes pont, de azt hiszem, úgy érzem és látom itt ebben a hatalmas elmeműben rejlik a zsidóság ereje.

A Thalmud a zsidóság Sámson haja, ha ezt a „szent könyvet” a valódi teljes tartalmával közkézre adjuk, akkor lehullt a lepel a zsidóság rejtett erejéről, s felismerve cselekvényeik rejtett rugóit könnyen - az igazság egy kavicsszemével meg lehet állítani ezt a reánk nézve rejtelmes, szinte félelmete­sen kóros szerkezet működését és minden vérontás nélkül megszabadíthatjuk nemzetünket az évezredes gazdasági és erkölcsi rákfenéjétől a zsidó nemzetkö­ziség romboló hatásától.

Munkám anyaga nem új szöveg, annak értéke abban rejlik, hogy a II. részben vezérelvek szerint csoportosítva tárom fel a „talmudi” elveket. Bizonyíték sem több, sem kevesebb, mint maga a Thalmud eredeti szövegének hű fordítású idézete.

Nem szórakoztató olvasmánynak, hanem min­den napi tanulmányi feladatnak szánom, hogy magyar fajom és nemzetem javát szolgáljam vele!

Isten segítse árva, elesett, becsapott nemze­tünket!

A Szerző

I. A ZSIDÓSÁG BELSZERVEZETE

A zsidóság ma is, mint ezelőtt 4.000 eszten­dővel zárt családközösségben él. (Patriarchalizmus).

A család feje a család legöregebb férfitagja, minden kérdésben ő a döntő, s a család vagyona felett teljes hatalommal rendelkezik.

Ezt a családi közösséget s benne a családfő hatalmát a vallás rendszere tartja fenn, amelynek minden szertartási ténykedése a zárt család kebelében, a világtól teljesen elzárva, bonyolódik le, s annak mi fogalmaink szerinti papja maga a családfő. A vallásnak a külvilág által látható szerve a hitközség és annak feje a rabbi, vagyis a tudós - ez azonban semmiféle törvényszerű befolyással a család életére nem bír. A vallási szertartásokba bele nem folyik s az, amit kívül látunk erről a közületről nem más, mint a közös imahely fenntartója, a Thóra őrzője, s a fajtest­vérek anyagi támogatására alakított, illetve megbízott vagyonjogi szerv. A rabbi a peres ügyekben döntő bíró és általános tanácsadó. Szorosan vett papi ténykedést csak akkor végez, ha egyúttal a papi rendből szárma­zik. Kochen-Kohn-Kaganovics-Bleuer.

A közös imahely náluk nem képez olyan kizá­rólagos kegyhelyet, mint nálunk a templom, a rabbi, mint a hitközség feje nem közvetítő az isteni hatalom és a hívők között. A zsinagóga inkább közös gyakorló­hely a faj férfitagjai számára, a törvények és imádsá­gok megismerésére és egymás felismerésére szolgál. Az tény, hogy az ilyen közös imahelynek nevezett helyiségben tartja ugyan a zsidóság a frigyszekrényt és ebben a tórát, azonban ezt a szentélyben őrzi és a szentélyen kívüli helyet csak szemlélődő és tartózkodó helynek tekinti, ahol az áhítat sem kötelező. Ezért van az, hogy a be nem avatott előtt úgy tűnik fel, mintha a zsidóság a legelmélyedőbb áhítata közben is kapható az alkudozásra, sőt a veszekedésre is, holott ezzel ellentétben, ha a zsidó áhítatba merül, akkor ránézve a külvilág nincs, s éppen, mivel a templom külső része nem áhítat helye neki, ezért ott szabadon bonyolítja le a mindennapi életbeni vitáit. Az áhítat helye a család körében van, s akár napi imádságába mélyed el a zsidó, akár pedig a péntek esti gyertyagyújtáskor kezdődő közös szertartás legyen az, amit végez, attól a pillanattól kezdve annak befejeztéig ránézve a külvilág nincs, vallásos elmélyedése kizár minden mással való foglalkozást.

Nézetem szerint éppen a családra, mint kis kö­zületre való tagoltság adja lehetőségét annak, hogy oly titokban éli a zsidóság szertartásos életét, s mert a családfői hatalom a vallási szertartásokon épül fel. Erre támaszkodik a családfő, mint a hatalom egyetlen alapjára, ezért van az, hogy a családfő féltő gonddal tartja fenn a vallásos szertartások minden csínját-bín­ját, s vezeti maga a gyermek nevelését, hogy ezáltal belenevelje a gyermekbe az ő alapját képező szertar­tási parancsokat, önmagát, mint családfőt biztosítva a hatalom birtokában.

Hogy a családfői hatalmat a férfi számára minden tekintetben biztosítsa, azért zárta ki a nőt a zsidó szertartás majdnem teljesen a vallási ténykedé­sekből, s a családi életben másodrangú tényezővé tette. A nő csupán családgondozó, fajfenntartó szere­pet tölt be a családban.

A zsidó fiúgyermek már az öntudat megnyilat­kozása kezdetén bizonyos mértékig részt vesz a családi közös szertartásokon, jóval a mi iskolakötelez­ettségünk előtt az írás-olvasás, s vele a héber nyelv alapismereteibe bevezetést nyer. Ott, ahol az egyes család távol a lakott területektől, vagy bár lakott területen, de elszórtan él, ott maga a családfő kaptatja a gyermeket az előismeretekre, úgy, hogy mikorára a mi iskolakötelezett korunkat eléri, s világi iskolába kezd járni, akkorára már a beszédnek a szóra tagolt­ságával tisztában van és a Tóra és Talmud tanulásá­val szerzett ismeretei folytán alapismeretei bővebbek, agyműködése fegyelmezettebb, mint a mi gyermeke­inké. Innen származik az, hogy a világi iskolában már több értelmet tanúsít, s a nem zsidó fajtájú iskolatár­saival szemben a versenyben elől jár.

Ott, ahol a zsidóság nagyobb csoportokban él együtt és a gyermek nevelésében az iskolakötelezett­ségi kor előtt az előiskola, vagyis a zsidó „kéder” van segítségére a családnak. A rabbi, vagy valamelyik idősebb tagja a hitközségnek vezeti be a betűvetés és vallás alapismereteibe a gyermeket.

A vallásoktatás, amely a héber írás-olvasás, a Tóra teljes és a Talmud részleges ismertetésében, il­letve parancsaink tanításában merül ki, s a Talmud mindent felölelő tartalmánál fogva általános gyakorlati nevelést ad a gyermeknek.

A Thóra, vagyis a „Mózes öt könyve” az tulaj­donképpen a parancsolatok anyagát öleli fel, míg a Talmud, az a Thórából folyóan, az isteni parancsok értelmezése, s vele kapcsolatban nemcsak a vallás, hanem a világi élet minden megnyilvánulására is kiterjedő bölcs tanításokat, utasításokat tartalmaz.

A Thóra egy és változatlan a világ összes zsidósága között.

Talmud az kétféle van. A Palesztinában élő zsidóság, a jeruzsálemi míg a Palesztinán kívül élő a Babyloni Talmud elveit követi.

_ Az első, vagyis a jeruzsálemi Talmud a Kr. előtti farizeusi iskola tanításainak mintegy folyományát ké­pezi és írásba foglaltan Kr. után 230 körül jelentkezik, addig a babyloni Talmud már későbbi évszázadokból veszi kezdetét, s a palesztinai és babyloni zsidó iskolák különböző magyarázataiból merítvén anyagát.

Kr. után V. század körül készült el, s 14 hatalmas foliánsból áll.

A Talmud magában foglalja a zsidóság összes hit és erkölcsi elveit, miként a mi példabeszédeink tára, úgy a Talmud is képletes beszédben magyarázza meg, illetve írja elő a következő elveket. Ebből meríti a zsidóság az életmegnyilvánulása minden vonatkozásában az irányadó elveket, s ezen közös szent könyv egységes irányítása folytán él a zsidóság az egész világon oly egységes összetartozó egészként.

Mert fentebb rámutattam, a gyermek a „kéder­ben”, vagyis az előiskolában már némi ismereteket szerez a Talmudból, majd ezen ismeretei folyton bővülnek a mi középiskoláinknak megfelelő korában is, míg végre egy bizonyos ismeretfokot elérve, a talmu­dista iskolákban folytatja az ismereti szerzését, hogy a végén az ú.n. Jeshiva iskolában tökéletes talmudis­tává, vagyis tudóssá, rabbivá képezhesse ki magát.

A zsidó akkor tekinti befejezettnek iskolázottsá­gát, amikor a Jeshivát is elvégezve, a Talmud ismere­teinek lehető teljes birtokában van.

Ezen rendszer szüli azután azt, hogy a valódi zsidó családfő mind teljes ismeretében van a Talmud­nak, ennek alapján tölti be azután a család keretében a családfő, egyúttal a család belső legfőbb papi tiszt­ségét is. A családot a kívül be nem avatott előtt fel nem ismerhető Kachán-beli a Sanhedrinher, ez a szervezet azonban rejtett. Bízvást mondhatjuk tehát, hogy valamennyi zsidógyermek a Talmudon nevelődik és az egész gondolatköre, érzésvilága, erkölcsi felfogása a talmudi elveknek megtestesítését mutatja. Hiába kerül azután bármely nevelési rendszerbe, a zsidó gyermek a gyermekkorban szerzett ismeretek eltörölhetetlen nyomokat hagynak lelkében és soha ­sem tudja elfelejteni származását és tudja teljesen levetkőzni magáról azokat az elveket, amelyeket a család legtekintélyesebb tagja oltott bele, s így marad meg minden külső megváltozás esetén is zsidónak, s vele önkéntelenül a zsidó faj zárt rendű képzett harcosának.

Ahhoz, hogy a zsidóságot fajnak, vagy vallás­nak minősítsük, legelső és legfontosabb teendő az, hogy megismerjük a legbelsőbb - külvilág előtt rejtett ­elveit, megismerjük azon parancsszerű szabályokat, amelyek a gyermek nevelésén kezdve, a felnőtt zsidót is élete egész vonalán irányítja, vezeti s a zsidóságot a közös faji célok megvalósításában egységes zárt testületté kovácsolja össze.

Ha a zsidóságot összetartó kapcsokat felismer­jük, akkor nem egyéni cselekvénynek fogjuk minősíteni azt a tényt - ami most is lejátszódik az angol és amerikai sajtóban-, hogy ha Piripócson egy zsidó vi­gécnek a lábára lép egy gój, úgy Londonban Rotschild jajdul fel reá, s a litván, vagy ruszinszkói zsidó mene­kült elhelyezéséről az Egyesült Államok zsidó szárma­zású feje gondoskodik.

Mint fentebb mondottam, a zsidóság összetartó kapcsát a családi nevelés útján felszívódott talmudi elvek képezik. Ennek a közös elvnek megismerése végett elsősorban a Talmudot és pedig a Babyloni Talmudot tegyük részletes vizsgálat tárgyává: Hogy a vizsgálat alapos és mindenki által ellenőrizhető, tehát tárgyilagos legyen, magát az eredeti szöveget is közölni fogom a vonatkozó értelmezés helyességének bizonyítása alapjaként.

A Talmud megismerésével látni fogjuk azt, hogy a zsidóság faji szervezettségben él az egész világon, s bár más vallásfelekezetbe át is jegyeztesse magát, mindaddig, míg a faji kapcsolatai lehetségesek, nem tudja a faji összetartás belecsontosodott érzéseit levetni és bár kifelé más vallást és nemzethez­tartozást vall be, bensőleg a minden nemzetek és országokon keresztül egységes zsidó fajhoz fog érzel­mileg és tetteiben kapcsolódni. A nemzetközi egységet képező zsidó fajhoz való tartozás érzése elnyomja a születési, vagy tartózkodási helye szerint külsőleg magáénak vallott nemzethez való tartozás s a közös­séghez való tartozás belső érzése híján azzal össze­forrni sohasem képes. Ezen belső okok ismerete mellett most már érthetővé válik előttünk, hogy miért segíti egymást a zsidó, s miért találjuk a zsidót oly megmozdulás vezetőségében, amely akár társadalmi, akár gazdasági úton a befogadó nemzet megbontásá­ra tör.

Ezek után lássuk a talmudi elveket:

II. TALMUD

Mint az első részben rámutattam, a zsidóságnál családfő nemcsak tanácsadója a családnak, hanem ta­nítója, papja és bírája, s így egy személyben a földi és túlvilági javak letéteményese, akitől kapja a család minden tagja úgy a földi, mint az égi javakat,- Ezer családfői hatalom forrása a zsidó vallás szabályozó törvénykönyve.

A zsidó hit összes törvényeit a Thóra, a szertartás és erkölcstan összes parancsait és elveit egy szent könyv, a Talmud tartalmazza. A Talmudban a „Misnah”, azaz törvények, s a hozzáfűzött s évszázadok alatt egyre bővült „Gemarák”, hitelvek és bölcs tanácsok - még külalakjában is változatlan ­foglaltatnak.

A Talmudnak kétféle változata van. A Palesz­tinában élő zsidók a „Jeruzsálemi”, a Palesztinán kívül élők a "Babyloni" Talmud-gyűjteményt használják.

A TALMUD TANÍTÁSI MÓDSZERE A KÖVETKEZŐ ELVEKET KÖVETI

I. A Thóra és vele a Talmud minden más - világi - törvények felett áll.

II. Elkülöníti a zsidóságot a nemzsidóktól.

III. Felemeli a zsidóságot a többi ember fölé, az Isten mellé.

IV. A nemzsidó származású népeket (Noachida) álattá minősíti.

V. A nő csak másodrendű tisztátalan lény.

VI. Az összes égi és földi javak és jogok kizáró­lagos joggal - a zsidóságot illetik.

VII. A Noachida teljesen jogfosztott, a zsidó által megölhető.

VIII. A zsidó a világi hatóság előtt hamis esküt tehet.

ad. I.

Egyedül a zsidó az ember. (Vallási különbség.)

A kőtáblák, a törvény és parancsok, melyeket a Thóra tartalmaz és a Talmud értelmez, egyenesen Istentől származnak és Mózesnak adattak át a Sinai hegyen. A Thóra alatt Mózes öt könyve értendő, melynek részei a következők:

I. Genesis

II. Exodus

III. Levitiens

IV. Numeri.

V. Dentoronomium.

„T. 5. a. Iap...Berakhot

Levi ben Chama rabbi mondja: Mit jelent a Írás azon része.

Neked adom a kőtáblákat, a tőrvényt és a parancsokat, amiket írtam, hogy tanítsd őket.

a táblák: ezek a 10 parancsolat,

a törvény: ez a Szentírás.

a parancsok: ez a Misnah,

amiket írtam: ezek a próféták és a hagiographiák,

hogy tanítsd őket: ez a Gemara. Ez azt tanítja, hogy mindazok a Sinaj hegyen Mózesnak átadattak.

A Thóra és a Talmud parancsai a világi törvények felett állanak.

„T. 21. b. Iap...Sanhedrin

Raba rabbi mondja: Ha valaki a tanítójával per­lekedik, az éppen annyi mintha az Istenséggel perle­kedne.

Choma rabbi mondja: Ha valaki a tanítójával ci­vakodik, ez éppen annyi, mintha az Istenséggel csele­kedné.

„T. 21. b. Iap...Erubin

Raba rabbi mondá: Fiam inkább figyelj az írás­tudók szavára, mint a törvény szavaira. Mindaz, aki az írástudók szavait áthágja, méltó a halálra.

Papa bar Acha bar Ada rabbi mondja: Mindaz, aki a bölcsek szavait kigúnyolja, (megveti), forró ga­néjjal fog büntettetni.

A Thóra és a Talmud, a zsidó A.B.C.-je. Aki az írás-olvasás mesterségét tudni akarja - írástudó akar lenni - az egyben az „Írást”, vagyis a Thórát és a Talmudot kell, hogy megismerje, aki tudja, afölött nem rendelkezik a „pokol.”

„T. 19. a. lap... Erubin

Res Lakis mondá, hogy a pokol tüzének semmi hatalma sincs az istentelen izraeliták fölött.

Eliézer rabbi mondá, hogy a pokol tüzének semmi hatalma sincs a bölcsek tanítványai fölött.

Az „Írás” tudója még a vallástagadás, - a - legnagyobb bűn alól is feloldozhatja magát.

„T. 17. a. Mo'ed'katan

Gidel rabbi mondá: Egy írástudónak szabad önmagát kiközösítenie és a kiközösítéstől feloldoz­nia.

Ez világítja meg legjobban, mit ér a zsidó kikeresztelkedése és miért térhet vissza és kívánt vissza­térni br. Hatvany-Deutsch a halálos ágyán is a zsidó vallásra minden vallási következmény nélkül.

ad. II.

Faji elkülönítés.

Két csoportra osztja az emberiséget:

Ábrahám fiai: ezek a zsidók és

Noé fiai: ezek a Noachidák.

„T. 31. a Iap...Nedarin

Az izraeliták ki vannak zárva a Noachidák ös­szességéből. Minthogy Ábrahám megszenteltetett, az izraeliták ő róla és nem Noachról (Noé) neveztetnek.

Okát is adja az elkülönítésnek, azért, hogy ezzel kizárja az egyesülés lehetőségét, s így áthág­hatatlan fajkülönbségi akadályt épít az Izraelita és Noachisa közé.

„T. 89. a. Iap...Sabboth

Mit jelent a Sinaj hegye? Azt a hegyet jelenti, amelyről a gyűlölet a föld minden népére kiterjedt.

„T. 21. b. Iap...Jom-tob

Jos és Akiba rabbik mondják: Érettetek és nem a kutyákért, érettetek és nem a nemzsidókért vannak az ünnepnapok.

A faji elkülönítés legerősebb eszköze a faji büszkeség, amit így olt a zsidó a gyermekbe:

„T. 111. a. Iap...Sabboth

A fejedelmi gyermekeknek szabad (szombaton) a sebüket rózsaolajjal bekenni.

Simon rabbi mondó erre: Az izraeIiták mind fejedelmi gyermekek!

ad. III.

Faji különbség valláselvekkel.

Az emberiség két csoportját megkülönböz­tetve, az emberi jogokkal csak az izraeliták - Ábra­hám leszármazóit - ruházza fel, mondván:

„T. 61. a. Iap...Jamuth

A rabbik tanítják: Ugyanígy tanította Simon ben Jachai rabbi: A nemzsidók sírjai (amelyek zárt területeken vannak) nem tesznek tisztátalanná ha az ember bennük, illetőleg közöttük tartózkodik, mert az van írva.

„Ti az én nyájam, az én legelőm nyája, embe­rek vagytok” Azaz: Ti embereknek neveztettek, de a világ többi népei nem neveztetnek embereknek.”

Kiemeli a zsidót az emberi közösségből, felruházza azzal a joggal is, hogy a másik emberi csoport Isten-imádatát is joga van bemocskolni büntetlenül.

„T. 25. b. Iap...Megillach

Chona rabbi mondá: Egy zsidónak szabad egy nemzsidónak azt mondani: Vedd a te bálványodat és dugd az ülepedbe.

A faji öntudat és büszkeség fokozására, megbántás esetére már az Istenség személyi védelmét is kiterjeszti a zsidóra:

„T. 58. b. lap... Sanhedrin

Ha egy nemzsidó egy izraelitát megüt, méltó a halálra.

Ezzel szemben ha minket nemzsidókat arcul ütnek, tartsuk oda a másik felünket is. (ők teljesen felszabadítva, mi pedig teljesen gúzsba ­kötve)

„T. 7. a. Iap...Berakhoth

Jizmaél ben Elisa rabbi mondja: Egyszer belép­tem a Szentek Szentjébe, hogy fűszeráldozatot mutas­sak be s láttam a Seregek Urát egy magas, fenséges trónom ülni. Ő így szólt hozzám: Jizmáel fiam, áldj meg engem! Én pedig így szólék: Legyen a te akara­tod stb. Ő pedig helyeslőleg bólintott a fejével. Ez azt mutatja, hogy egy közönséges ember áldása sem legyen csekélység a te szemeidben.

Amint látjuk, a faji öntudat tervszerű emelé­sének minden mozzanata megvan a Talmudban. Ez a nevelési módszer a leghatásosabb eszköz arra, hogy a faji elkülönülés érzése második énjévé váljon a zsidónak. Ezzel a vallástanítási módszerrel sugallja, hogy világ összes zsidója egy család tag­jának érezze magát. Nem szégyellheti származását egy sem, mert oly közel áll az Istenséghez, hogy azt (nem közömbös értékű, tehát hatóképes) áldásban részesítheti.

A zsidóság a Talmud elvei szerint tehát fajilag oly magasan áll, hogy feje az égboltozatig ér.

Most nézzük, hová helyezi a Talmud a Noachidát, s így természetesen minket magyarokat is!

ad. IV.

Faji különbség. A Noachida nem ember.

Amíg a zsidót a fent mondottak szerint felemeli égi magasságig, addig a Noachidát előbb lesajnálja:

”T. 58. a. Iap...Berabbol

Aki a nemzsidók seregeit látja, ezt mondja: Igen megszégyenül a ti anyátok, aki szégyenére szült ben­neteket.

”T. 58. b. Iap...Peraller

Aki a nemzsidók sírjait látja, ezt mondja: Igen megszégyenül a ti anyátok, aki szégyenére szült titeket.

Azután a Noachida udvarát, háza környékét és lakását gyalázza le, mondván:

”T. 75. a. Iap...Erubin

Egy nemzsidónak lakása nem tekinthető lakásnak.

”T. 61. b. és a. Iap...Erubin

Egy nemzsidónak udvara barmok istállójával egyenlő.

A nemzsidó személyt érintően előbb csak a szolga és szolgálóleány személyével kapcsolatos­an mondja ki, hogy annak halála fölött nincs mit gyászolni:

”T. 16. b. Iap...Berakhot

Történt, hogy Elzéer rabbi szolgálója meghalt. Tanítványai bementek hozzá, hogy vigasztalják. Végre ő így szólt: A szolgák és szolgálók (elvesztése) felett csak annyit kell mutatni amit egy olyan embernek mondunk, akinek az ökre vagy szamara megdöglött.

Továbbmegy, midőn egy Noachida gyerme­kéről mondja, hogy:

”T. 241...Jove'de'ah

Egy szolgáló, vagy idegen nő fiának semmiféle kötelezettsége sincs a szüleivel szemben, mert egy rabszolganőnek vagy nemzsidó nőnek méhében levő gyermek nem több egy baromnál.

A megvetés fokozását jelenti, midőn az állattal azonosnak mondja a felnőtt nemzsidó testét is:

”T. 25. a. Iap...Berakhot

Jehuda rabbi mondá: Egy meztelen nemzsidó előtt tilos a Semat olvasni, Miért egy nemzsidó előtt? (hiszen) ugyanez az eset egy zsidó előtt!

Ez így szükséges, mert ő róluk mondatik is Az ő testük, mint a szamarak teste:- tehát azt lehet hinnük, hogy ő szamárnak tekintendő.

”T. 94. b. lap...(Tósephot).Jabmuth

Az idegenek, nemzsidók magva barom mag.

S abból a megállapításból, hogy a Noachida az állattal azonos, ki is mondja, hogy azzal a zsidóság szabadon rendelkezik, mondván:

”T. 98. b. Iap...Jatmnth

A rabbik mondják: Egy nemzsidónak nincsen apja, mert ők az erkölcstelenségben vannak elsüllyed­ve: az ő magvukat az Úr szabadjára engedte nekünk, amint az mondatik: Az ő testük mint a szamarak teste és az ő magvuk, mint a lovak magva.

Hogy semmi kétsége ne legyen a zsidónak az iránt, hogy a noachida - tehát a magyar is - az állattal egyenlő, még az Isten előtt is, Illés prófétát jelenteti meg bizonyítani a Noachida állat voltát, s ezt így rögzíti csodatétellel a zsidóság emlékezeté­be:

”T. Berakhoth 55/a. lap

Sila rabbi megkorbácsolt egy embert, aki egy nemzsidó nővel hált... Ez elment és bepanaszolta őt a királynál...

A király így szólt:

- Miért korbácsoltad meg őt?

- Mert ő egy nőstény szamárral hált.

- Vannak tanúid?

- Igen.

Ekkor előjött Elijahu (Illés próféta), aki nekik mint ember jelent meg és bizonyította (Sila állítását). Amint a próféta eltávozott, egy ember így szólt: Az Irgalmas (Úr) csodákat művelt a hazugoknak!

Sila pedig felelé: Gonosz! Hát nem szamarak­nak neveztetnek ők? Hiszen ez mondatikig: Az ő testük, mint a szamarak teste. Azután ráütött egy bottal s megölte őt.

Az Istenséget áldó zsidót nemcsak arra tanítja meg, hogy a Noachidát vesse meg, hanem mint fentebb láttuk, megengedi, hogy annak teste fölött is szabadon rendelkezzék. Nehogy a vérségi kap­csolódás folytán eltántorodhasson a Talmudi faji tisztaságtól, eltiltja a zsidót attól is, hogy a nemi vágya kielégítésére felhasználja, nehogy esetleges vérségi kapcsolat jöhessen létre Noachida és zsidó között, inkább az ekként vérfertőző zsidót is kiirtani rendeli a következő szavakkal:

”T. Sanhedrin 87. a. lap...

Ha egy zsidó nővel hál, akkor le kell taszítani, mert ezzel olyan bűnt követett el, mintha bálványokkal keveredett volna sógorságba s a vérbosszulók leüthetik őt.

A fajkeveredés meggátlása és a zsidó faj egyeduralmi vágyának hő óhajaként mondatja két, nyilván hithű izraelitával:

”T. Megillaech 28. a. lap...

Abuha és Minjamin rabbiktól azt kérte egyik izraelita, hogy neki olyan jó dolga legyen, hogy sohase lásson egy nemzsidót:

a másik pedig azt kérte, hogy neki olyan jó dolga legyen, hogy sohase társalogjon egy nemzsidóval.

ad. V.

A nő tisztátalan lény és így csak eszköz.

A zsidó faj uralmi helyzetének elérésére és megtartása céljából a férfit ruházza fel a Talmud az összes jogokkal. A nőt csak másodrendű tényező­nek, inkább eszköznek tekinti, aki a férfi szükség­leteit és a fajfenntartás céljait van hivatva szolgál­ni, s még a vallási szertartásokból is kirekeszti. Ebből a Talmudnak az az elve látszik kidomborod­ni, hogy a nő, aki mint gyengébb képességű, ne is ismerje a főbb irányelveket és így a zsidóság belső élete a külvilág előtt zárt maradjon.

Ezen cél elérésére a fent látott módszer szerint a nő megvetésére tanít:

”T. Sabboth 146. a. lap...

Miért piszkosak a nemzsidók? Mert ők nem álltak a Sinai hegyen. Mikor ugyanis a kígyó Évával volt, szennyet lövelt bele: az izraelitáknál, akik a Sinaj hegyen voltak, ez a szenny elveszett, de a nemzsidók­nál megmaradt.

”T. 152. a. lap...

„Az asszony egy zsák, amely tele van szennyel.”

”T. Joma 18. b. lap...

Rabh rabbi, valahányszor Darsisba érkezett, kihirdette: Melyik asszony akar egy napra hozzám tar­tozni?

Rachmann rabbi valahányszor Sekanzibba érkezett kihirdette: Melyik asszony akar egy napra hozzám tartozni?

”T. Kethuboth 62. b. lap...

Abajje mondá: Az asszony előtt egy kab kicsapongás többet ér, mint tíz kab önmegtartóztatás.

Hozzászoktatja a gyermeket, hogy a nő csak eszköz, akivel szabadon rendelkezik.

”T. Joma. 75. a. lap...

Jaze rabbi mondá: Az Úr megátkozta az asz­szonyt és mégis mindenki szalad utána.

Az asszony szava értéktelen, sőt rossz, amit a férfi ha meghallgat, elkárhozik.

”T. Baba Mezzia 59. a. lap...

Aki a felesége tanácsa szerint cselekszik, az a tisztítótűzbe jut.

A nő az imádságban, vagyis vallási szertartá­sokban nem részes.

”T. Berakhot 45. b. lap...

Csak három férfi köteles a közös asztali imádság elmondására, kettő azonban nem.

Az asszonyok, még ha százan vannak is, nem számítanak. Ugyanez áll a rabszolgákról is.

A nő a törvényen kívül áll.

”T. Baba Mezia 50. oldal...

Az olyan ember számára, akit asszonyok öltek meg, nincs se törvény, se bíró. (Minek hagyta magát!)

A megvetésnek legnagyobb mértéke cseng ki ezen sóhajból:

”T. Kiddusin 82. a. lap...

A világ ugyan sem férfiak, sem asszonyok nélkül nem állhat fenn, azonban jó annak, akinek fiai vannak és jaj annak, akinek lányai vannak.

A belenevelés sikerének biztosítására elmondja naponta imádságként a zsidóval, hogy:

”T. Menachot 44. a. lap...

Meir rabbi mondá: Az ember köteles mindennap ezt a három áldást mondani: Áldott legyen a Szent, hogy nem teremtett engem nemzsidónak, hogy nem teremtett engem asszonynak, s hogy nem teremtett engem butának.

TALMUD ERKÖLCSTANA.

ad. VI.

Vagyonjog.

Ezen szemelvényekben a zsidót arra tanítja a Talmud, hogy mit szabad a nemzsidóval szem­ben üzleti szempontból tenni.

"T. Megillach 13. b. lap...

Jákób így szólt Rákhelhez: Légy a feleségem!

- Szívesen, azonban az apám egy csaló és te nem tudod őt rászedni.

Erre Jákób így szólt: Én testvére vagyok a csalásban.

- Hát, szabad a jámboroknak csalással élni? Erre ő így felelt:

- Igenis, mert írva vagyon. A tisztákkal szemben tisztán járj el, s a fonákokkal szemben fonákul.

"Baba Kamma 37. a. lap...

Ha egy zsidónak ökre egy nemzsidónak ökrét ledöfi, akkor ő nem tartozik kártérítéssel, ha azonban egy nemzsidónak az ökre a zsidónak az ökrét ledöfi, akár készakarva, akár nem készakarva akkor tartozik az egész kárt megtéríteni, mert az Isten az ő (a nem­zsidók) vagyonát átadta az izraelitáknak.

"T. Baba Bathra 54. b. lap...

A nemzsidók javai hasonlók a pusztához, s olyanok, mint egy gazdátlan jószág és mindenki, aki először birtokába veszi, megszerzi azokat.

"T. Baba Mezia 6. a. lap...

"T. Baba Mezia 6. a. Iap...Tosephot,

Egy testvérednek (felebarátodnak) megrablása

nincs megengedve, (de) egy nemzsidónak megrablása megengedett dolog.

Ne tégy igazságtalanságot felebarátoddal, ­azonban e szavak - mondja "Jehuda - nem vonatkoz­nak a nemzsidókra, aki neked nem testvéred."

"T. Sanhedrin 57. a. lap...

A rablást illetőleg ez taníttatik: A lopás, rablás és egy szépasszonynak elrablása és ugyanezek egy nemzsidónak egy másik nemzsidóval szemben és egy nemzsidónak egy izraelitával szemben tilosak, de egy izraelitának egy nemzsidóval szemben meg vannak engedve, mert úgy taníttatik, hogy az ember a nemzsidókat ne húzza fel, ha azok verembe esnek és életveszélyben vannak.

"T. Baba Kamma 113. b. lap...

Honnan tudjuk azt, hogy egy nemzsidónak elvesztett jószága meg van engedve? Írva vagyon.

Ha atyádfia ökrét vagy juhát látod tévelyegni, ne menj el mellette, hanem vidd vissza atyádfiának... hasonlóképpen cselekedjél atyádfia minden holmijá­val. Tehát atyádfiának tartozol visszavinni, de nem egy nemzsidónak. Ha pedig visszavinné, akkor nagy kihágást követ el.

Sámuel mondá: A nemzsidónak megtévesztése a visszaadásnál. Ha a nemzsidó saját kárára tévedett, valamint az ő megcsalása a visszafizetésnél meg van engedve?

Sámuel egyszer így vett meg egy nemzsidótól egy aranyserleget, amit az bronznak tartott, négy drachmáért és azonfelül rászedte őt a számlálásnál egy drachmával. Kahana rabbi egyszer 120 hordó bort vett meg 100 gyanánt egy nemzsidótól és rászedte őt számlálásnál egy drachmával és azt mondta neki: Lásd, én megbízom benned. Rabina egyszer vett egy nemzsidótól pálmatörzseket s így szólt a szolgálójá­hoz: Menj és hozzál nekem a gyökerekből, mert a goj csak a darabszámot tudja, de a vastagságot nem.

"T. Chosen-Ha-Mispat 227, 26.

A nemzsidókra nézve nincsen rászedés, mert írva vagyon.

Ne csald meg testvéredet - azonban a nemzsidó, aki egy zsidót megcsalt, tartozik a kárt a mi törvényeink szerint megtéríteni, hogy ne legyen előnyben egy zsidóval szemben.

"T. Chosen-Ha-Mispat 176. 12.

Ha egy üzlettárs lopott vagy rabolt, tartozik a hasznot társával megosztani.

Ha valaki azzal bízott meg mást, hogy a pénzével kereskedjék és mindaz, amit találni fog, az övé lehet és ez a segéd már kifizetett adósságot is újból bekasszált a nemzsidónál, akkor ez "talált jószágnak" minősítendő, mivel minden kifizetett váltónak csupán annyi értéke van, mint egy darab papirosnak. Aki tehát ilyen pénzt a nemzsidónak visszaadna, nem lenne köteles a főnökének azt megtéríteni és magától érthetően előre is joga van azt megtartani.

"T. Chosen-Ha-Mispat 183. 7.

Ha valaki üzletet kötött egy nemzsidóval, s odajött egy másik zsidó és segített neki s megcsalták a nemzsidót a mértéknél, a súlynál vagy a számnál, akkor osztoznak a nyereségben, tekintet nélkül arra, hogy az a zsidó fizetség ellenében vagy grátisz segített.

"T.Chosen-Ha-Mispat 283. 1.

Ha egy zsidó tartozik egy nemzsidónak s a nemzsidó meghal és senki sem tud a tartozásról, akkor a zsidó nem tartozik az örökösöknek fizetni.

"T. Chosen-Ha-Mispat 388. 2.

Az árulónak nincs része a jövendő életben. Ma is minden helyen meg van engedve az árulót megölni. Ha egy izraelita szökni akar s nem akarja a nem-zsidónál adósságát megfizetni s egy izraelita azt elárulja, akkor ezzel igen gonosz dolgot cselekszik és ő tartozik a nemzsidónak azt az adósságot megfizetni.

Vagyoni szempontból.

"T. Baba Mazia 32. b. lap...

Ha a barom egy nemzsidóé, a teher pedig egy zsidóé, akkor az ember hagyja (az állatkínzást): ha azonban a barom egy izraelitáé, a teher pedig egy nemzsidóé, akkor segíteni kell.

"T. Baba Mezfa 24. a. lap.

Ha valahol a többség zsidókból áll, akkor ki kell kiáltani a talált tárgyat, ha azonban a többség nemzsidókból áll, akkor meg szabad tartani.

"T. Mo'-ed'-Katan 10. b. 1 a lap...

Szabad a nemzsidótól az ő ünnepein a fizetséget elfogadni, mert ez neki fájdalmat okoz.

Rabina mondó: Egy nemzsidónak a fizetség mindig kellemetlen.

"T. Aboda Zara 1. a. lap...

Három nappal a nemzsidók ünnepe előtt tilos velük kereskedést űzni, nekik valamit kölcsönözni, nekik fizetni.

Jehuda rabbi mondja: Szabad velük valamit fizettetni mert az nekik fájdalmat okoz.

"T. Baba Mezfa 71. a. lap...

Inkább kölcsönözz egy zsidónak hiába, mint egy nemzsidónak uzsorára.

"T. Mo'-ed'-Katan 10. b. lap...

Szabad (a felünnepen) a nemzsidók vásáraira menni és barmot, rabszolgát, rabszolganőt, házat, földet, szőlőt venni, mert ez ugyanannyi, mintha az ember ezeket mentené az ő kezükből.

"T. Sanhedrin 37. a. lap...

Ha valaki egy izraelita telket megsemmisít, azaz Írás szerint annyit tesz, mintha az egész világot megsemmisítette volna: és mindaz aki egy izraelita telket megtart, annyit tesz, mintha az egész világot megtartotta volna.

"T. Baba Kamma 114. a. lap...

Ha egy izraelita egy olyan földet, amely egy másik izraelita földjével határos, egy nemzsidónak eladott, akkor ki kell őt közösíteni, mert a szomszédja azt mondhatja: Te egy oroszlánt telepítettél a határomba.

"T. Aboda zara 20. a. lap...

Nem szabad a másvallásúaknak semmiféle ingatlant eladni, szabad azonban tőlük megvenni, mert írva vagyon: Ne könyörülj rajtuk! Ne engedj nekik letelepülést a földön.

Jehuda rabbi mondja: Mily szép ez a nemzsidó nő! Mikor Akiba rabbi Rufus feleségét meglátta, köpködött, kacagott és sírt.

"T. Baba mezfa 108. b. lap...

Aki egy nemzsidótól vesz földet, joggal elmond­hatja, hogy egy oroszlánt kergetett el a határból. Aki pedig egy nemzsidónak ad el földet azt ki kell közösíteni.

ad. VIII.

A Talmudi személy - jogok.

A zsidó miként tegyen tanúvallomást nemzsidó­val szemben:

"T. Baba kanra 57. a. lap...

Az izraelitáknak meg van engedve, hogy a nemzsidókat elnyomják, mert írva vagyon: Ne nyomd el felebarátodat, de a gójról ez nincs megírva.

"T. Chosen - Ha - Mispat 24. lap...

Egy nemzsidó nem alkalmas tanúságot tenni.

"T. Jabmuth 47. a. lap...

Egy nemzsidó nem lehet tanú.

"T. Res - hasanach 20. a. lap...

Jehuda rabbi mondja: Tudjátok, hogy minket Jochanan rabbi mindig arra tanított, hogy szükség esetén befolyásolni kell a tanúkat, akik ha nem látták is az újholdat, mégis bizonyítsák annak megjelenését, hogy így az Adar hónapot (szökőhónapot) meg lehessen kettőzni és a húsvétot eltolni, ha a tavasz késnék.

A TALMUDISTA ZSIDÓ ESKÜJE

"T. Chosen - Ha - mispat 28. 3. ..

Ha egy nemzsidó tartozik egy zsidónak s ott van egy zsidó, aki a nemzsidó javára a zsidó ellen tanúságot tudna tenni s más tanú kívüle nincsen és a nemzsidó felszólítja őt a tanúságtételre: akkor az olyan helyeken, ahol a nemzsidók törvénye szerint egy tanúnak vallomása is elegendő arra, hogy valakit fizetésre kötelezzenek, tilos a zsidónak tanúságot tennie: ha pedig mégis tanúságot tett, akkor ki kell őt átkozni.

"T. Kalla 18. b. lap...

A vének egyszer egy kofára vonatkozólag kényes kérdésről vitatkoztak Akiba rabbival. Végre ő így felelt: Be fogom bizonyítani. Elment a gyermek anyjához, aki a piacon ült és hüvelyes veteményeket árult és így szólt hozzá: Leányom, ha te megmondasz nekem valamit, amit én kérdezni fogok, akkor én beviszlek téged a jövendő (örök) életbe. Erre az asszony így szólt: Esküdjél meg nekem az Isten Nevére! Erre megesküdött Akiba rabbi az ajkaival, azonban az esküt a szívében megsemmisítette.

"T. Jore de'ah 232. 12. 14...

Akit kényszerítenek az esküre, azaz eskü semmis. Így pl. ha egy király vagy fejedelem, vagy más felsőbbség ráparancsolja az esküt a zsidóra, akkor az nem köteles az igazságra esküdni, ha ebből egy hitsorsosának kára lenne. Ha pl. arra kellene esküt tennie, hogy egy zsidó egy keresztény nővel erőszakoskodott, akkor az a zsidó, aki mint tanú, eskütételre szólíttatik fel, köteles meggondolás nélkül annak az ellenkezőjére, amiről tudomással bír, az esküt letenni, s gondolatban megsemmisíteni, mint ­hogy az kényszereskünek tekintendő.

Ugyanígy, ha az történnék, hogy a felsőbbség egy zsidónak pénzét vagy vagyonát elakarná kobozni, s az a zsidó a pénzét biztonság okából egy másik zsidónak adná ét megőrzésre: az, akinél a pénz el van rejtve, ha esküre kényszeríttetik, nem tartozik az igazat bevallani.

"T.Jore de'ah 230, 1. lap...

Ha egy fejedelem egy zsidót pl. arra esket meg, hogy az országból nem fog eltávozni, akkor a zsidó azt gondolhatja mellesleg, hogy ma vagy holnap nem: ha azonban az esküformában az volna, hogy "egyszer" vagy "örökre", akkor a zsidó amellett gondolhatja, hogy ezen, vagy azon feltétel alatt.

"T. Jore de'ah 239, 1. lap...

Ha egy zsidó meglopott egy nemzsidót... és esküvésre kényszerítik... akkor az esküt az ő szívében érvénytelennek jelentse ki, minthogy kényszerítve volt az esküvésre.

A TALMUDISTA ZSIDÓ MINT BÍRÓ.

"T. Baba Bathra 51. a. lap...

A kényszer útján (bíróilag) kiállított váláslevél, ha egy zsidó által készítetett, érvényes: ha egy nemzsidó által készítetett, akkor érvénytelen, azonban zsidónak egy nemzsidóval szemben meg van engedve: ütni kell őt és azt mondani, hogy tedd azt, amit az izraelita mond neked.

"T. Sanhedrin 57. b. lap...

Egy Noachidát (nemzsidó) egyes bíró is elítélhet egy tanú által és előzetes figyelmeztetés nélkül.

"T. Bala kamura 44. a. lap...

Ha egy ökör a falhoz dörgölődvén, a fal egy emberre esett, vagy, ha valaki egy állatra célzott és egy embert ölt meg, vagy pedig egy nemzsidóra célzott és egy zsidót ölt meg: akkor az illető szabad (vagyis nem büntetendő).

"T. Bana Kamura 113. a. lap...

Ha egy izraelita egy nemzsidóval elődbe jön törvénykezni, akkor tartozol, ha a zsidó törvény szerint valahogyan igazat tudsz neki adni és amannak azt mondani: így van ez a mi törvényünk szerint. És ha a világ népeinek törvényei szerint tudsz neki igazat adni, akkor tartozol neki igazat adni és amannak mondani: így van ez a ti törvényetek szerint, ha pedig így sem, akkor amazt cseIIeI kell rászedni.

A NEMZSIDÓ SZEMÉLYVÉDELME A TALMUD SZERINT

"T. Peschachim 49. a. lap...

Az ember ne vegye el közönséges népbeli ember leányát mert a közönséges népbeli ember iszonyat.

A közönséges népbeli embernek nem szabad húst enni, ilyen emberhez az úton nem szabad társul szegődni: az ilyen embert szabad széttépni, akár egy halat, az ilyen ember előtt nem szabad a törvén­nyel foglalkozni.

"T. Sanhedrin 78. b. lap...

Ha valaki azzal a szándékkal, hogy egy barmot öl meg, embert ölt meg, vagy (azzal a szándékkal), hogy nemzsidót öl meg, zsidót ölt meg: nem bünte­tendő.

"T. Jebamoth 47. b. lap...

Egy nemzsidót egy peruta (fillér) értéknyi csalásért is meg kell ölni, s a kárt nincs joga visszaté­ríteni, mert egy nemzsidónak gondot okozott.

"T. Eben Haezer 44. 8...

Maimonides mondja: Vedd tudomásul, hogy a nazarénusok népe, akik Jézus után tévelyegnek, habár tanaik különböznek, mégis valamennyien bálványimádók... és, hogy velük úgy kell bánni mint a bálványozókkal szokás... Így tanítja ezt a Talmud. A Jalkut Simeoni ben Haddarsan mondja: Mindaz, aki a gonoszoknak vérét ontja, annyit tesz, mintha az Úrnak áldozatot mutatna be.

A TALMUD "NE ÖLJ" ELVE A NEMZSIDÓVAL SZEMBEN

"T. A Sanhedrin 57. a. lap...

A vérnek kiontása, a munkabérnek visszatar­tása, egy nemzsidónak egy nemzsidóval szemben, valamint egy nemzsidónak egy zsidóval szemben tilos és egy zsidónak nemzsidóval szemben megvan engedve.

"T. Chosen Ila -Mispat 425...

Az epikurokat (szabadgondolkodókat) s azokat, akik a Thórát (törvényt) és a prófétákat tagadják, parancs van, hogy az olyanokat megöljük, ha ez hatalmunkban áll, karddal nyilvánosan, ha pedig nem, akkor csellel, míg csak a halálukat nem okozzuk: pl. ha látjuk, hogy közülük kútba esett s a kútban létra van, először húzzuk fel a létrát és mondjuk: Lásd én el vagyok foglalva, hogy fiamat a tetőről lehozzam s aztán a létrát neked azonnal visszahozom stb.

Azoknak a nemzsidóknak pedig, akikkel nem állunk háborúságban... nem okozzuk halálukat, azon­ban tilos őket megmenteni. A Thóra tagadói a Nazaré­nusok, törökök, stb. mondja Moseh bar Majmon.

Ezen rendeletek alapján sem a tanítás anyagáról, sem mikéntjéről értesülést hivatalosan sem lehet szerezni, mert ezt még az államhatalom sem ellenőrizheti. Ezek után csak a zsidóság magatartásá­ból és cselekményei eredményéből lehet következtetni arra, hogy mit tartanak ebből a zsidók magukra nézve követendőnek.

Arra nézve, hogy milyen értéket tulajdonít a Talmudnak a zsidóság, abból az adomákból lehet következtetni, amelyek arról szólnak, hogy milyen kérdésekben járul a zsidó a rabbihoz tanácsért és a rabbi ismételten a "Szent könyvből" nézi ki és adja neki az irányítást.

Hogy komolyan veszi a zsidó a Talmud paran­csát erre mutat Kiss József zsidó költő "Simon Judit" című költeménye és Erdős Renée: "Az új sarj". Az élet királynője, "Berekesztett utak" című regényeiben áhíta­tos leírása a zsidó ünnepi szertartásról.

Mint az 1. részben ismertettem, a gyermek értelmi nevelése az apa hatáskörébe tartozik. Az apa vagy családfő, ki egyben papja is a családnak, mint "Talmud" ismerő mit olt be a gyermek lelkébe, s ebből a nevelésből mit tud a keresztvíz lemosni, az még kevésbé ellenőrizhető, mint az iskolai tanítás anyaga, tudni soha, sejteni is csak a zsidóság viselkedéséből és tetteiből lehet.

A gyermekkorban az apától kapott eszmék oly maradandó nyomot hagynak a gyermek lelkében, hogy annak eltörlődésére nemzedékek lassú törlő koptató hatása is csak tompít, de eltörölni csak ritkán képes, nyomai a férfi tetteiben is felismerhető.

A mai napok eseményei mondják el legérthetőb­ben a látni tudóknak, hogy a Talmudi elv miként való­sul meg a zsidóság cselekedeteiben.

III. A zsidóság uralomrajutása Magyarországon és annak módozata

Amint ezen munka I. II. részében megvilágítottam, a zsidóság családi egységekben, az őt környező néptől teljesen elzárkózva él minden országban, ahol megtelepszik. A családi egységet zárttá a vallási parancsokat kitevő talmudi elvek teszik. Ezen kis egységekben a könnyen ellenőrzött vallási elvek annyira belecsontosodtak a családfő fegyelme alatt nevelődött zsidógyermek lelkébe, hogy bárhová jut, letelepedve megalkotja a maga önálló családját, ott mint családfő ismét szigorú, zárt családot alkot s az elzártságtól származó faji tisztaság, a faji elkülönülés tulajdona marad és követve a Talmud következő parancsát:

Sanhedrin: 104. a. lap...

Rabba mondja Jochanán nevében: "Minden helyen, ahova a zsidók mennek, tegyék magukat uraik fejedelmévé..."

...berendezve a család belső életét, a letelepü­lés biztosításaként minden eszközzel a vagyon meg­szerzéséhez kezd hozzá.

Amióta a zsidóság szétszóródott eredeti hazájából Palesztinából (Palesztina sem az övék), azóta sohasem kísérelte meg, hogy nyílt harcban, vér árán szerezzen magának új hazát. Mindenkor és mindenütt a feltűnés elkerülésével, lassú beszivárgással foglalta el az előre kiszemelt, s megtelepülésre alkalmas helyet. Ezen suttyomban foganatosított honfoglalásnál nem téveszti el szem elől a Talmud parancsát, amely azt mondja:

Jabmuth vagy Jebamoth: 63. a. lap... "Bleazár rabbi mondá: Egy foglalkozás sem oly kevéssé jövedelmező, mint a földművelés,... ő egyszer látott egy földet, melynek hosszában káposzta volt ültetve és így szólt: ha mindjárt egész hosszában ká­posztát akarna az ember beléd ültetni, még akkor is előnyösebb az üzlettel való foglalkozás, mint te. ­

Midőn pedig egyszer Rabba rabbi a kalászok között ment, melyek ide-oda ringottak, így szólt: csak ringjatok folyton, az üzleti foglalkozás mégis előnyö­sebb, mint ti. ­

Rabba rabbi mondá: aki száz zúzt üzletbe fordít, az minden nap húst és bort élvezhet, aki azon­ban száz zúzt földbe fektet, annak meg kell elégednie sóval és sarjúval és nemcsak ezt, hanem a földön kell hálnia és veszekedéseknek van kitéve: Dugd be a falon a lukat, de ne javítsd ki, javítsd ki, de ne építs, mert aki építéssel foglalkozik, az elszegényedik...stb."

A beszivárgás, amely a zsidó honfoglalását jellemzi, feltűnésmentes, szerény meghunyászkodó megjelenés közben történik. Mindenkor iparkodik a zsidó olyan helyet választania megtelepülésre, ahol már bizonyos gazdasági élet van, de hiányzik a belső rend s a lakósok lelkében bizonyos ellentétek fejlődnek ki egymással szemben. Igen szereti a háborúk utáni zavaros viszonyokat, ahol a gazdasági helyzet zavaros, pénz és áruhiány mutatkozik

Mint a Talmud fenti rendelkezése neki előírja a megjelenés első percében már iparkodik kereskedés­sel, üzlettel foglalkozni. A földművelést a talmudi parancsok alapján figyelemre sem méltatja, jól tudva azt, hogy az állandó helyhez kötöttséget jelent, abból pedig hovatovább ahhoz a földhöz való ragaszkodás származik, amelyen letelepszik és így elveszti a szabad mozgás lehetőségét és vele kikapcsolódik a nagy nemzetközi zsidó együvé tartozás közösségéből. Ha ezen feltételnek megfelelő helyet talál s ott letelepszik, akkor sem mutatja ki rögtön a foga fehérét, nehogy valamely régi őslakósnak az érdekkö­rét feltűnően zavarja. Feltűnésmentes, inkább szána­lomra méltó külsőt véve magára, a lakósság szemében

Lim-lomnak tekintett, értéktelen holmik összevásárlá­sával, vagy látszólag értékesebb dologra való becse­rélésével kezdi meg a lakóság közé való bemelege­dését. Ringy-rongy, hulladék holmiért ad pénzt, vagy mutatós csecsebecsét, ami az asszonynépnek tetszik, miután ezzel az asszonynép előtt megkedveltette magát, mind közelebb-közelebb férkőzik, azok belső családi életéhez. Mindent megfigyel, mindent kérdez, lát, hall, tapasztal s a Talmudon csiszolt agyában azt megjegyzi magának és így a helyi viszonyokat s az emberek egymáshoz való kapcsolatát megismerve, feltűnésmentesen megszokottá válik a maga helyén.

Alapelve mindenütt első időben az, hogy nélkü­lözhetetlenné tegye magát azzal, hogy más számára értéktelennek látszó holmit megvásárolva, részint azzal, hogy megszorult embereken látszólag készség­gel segít, jó szóval, tanáccsal, amit különösen tehet, mert az első időkben már megismerte kinek-kinek az ügyes-bajos dolgát és belső viszonyait és így talpra­esett tanácsokat tud osztani. Ha ekként már teljesen otthonossá válik, már nem kerüli a férfit. Pénzel, pálinkával, előbb törtté, később pedig már keresetté teszi a jelenlétét azok számára is.

Az üzlet minden ágával kész foglalkozni. Nem igen nézi a megvásárolt holmi, vagy jószág származá­sát. Ha üzleti nyereségre, vagy valamely ember rokonszenvének megszerzésére van kilátás, mindjárt kész a vásárt nyélbe ütni. Az ilyen vásárlások eredményeként az sem zavarja, hogy egy-egy tilos ügylet megkötése folytán szidalmat, gúnyt, ütleget, vagy esetleg hatósági beavatkozás folytán súlyosabb természetű büntetést kell elszenvednie. Könnyen túlteszi magát ezeken, mert hisz előtte van a talmudi elv, mely szerint "csak a zsidó egyedül az ember, a nemzsidó, vagyis a Noachida egyenlő az álattal", már pedig ki érezné magát lealacsonyítva azáltal, ha egy ló megrúgja, vagy egy kutya megharapja." A börtön ajtaját is egy Noachida zárja be mögötte az pedig nem szégyen. Ezek a főbb elvek jellemzik nálunk a zsidóság letelepülését.

A honfoglalás első idejében, amikor a magyar­ság az állandó letelepülés folytán a polgáriasodás felé hajlott, minden lehetősége meg volt a zsidóknak arra, hogy felüthessék köztük a sátorfájukat. A magyar amúgy is szeret úr lenni s ezt a gyengeségét a zsidó ügyesen kihasználva, szemben a megalázkodó szolgát mutatva, sok nemesi család bizalmába férkőzött be, fokról-fokra felfelé, a még rendszertelen állami pénzügyi kezelésbe is belefúrta magát. Mint Stern Samu a Pesti Izraelita Hitközség elnöke által 1938-ban kiadott védekező cikkében is elismeri a folytonos harcban élő Árpád-házi királyaink udvarában ott találjuk a gazdag zsidót, aki pénzverdei, só és adójövedelmek bérbevevésével tehát a legjobb üzletággal hízik, gyarapodik a nemzet rovására.

Stern Samu nagyon öntudatosan beszél a Mátyás király korabeli zsidók szerepéről, úgy állítja be, mintha nemzetépítő munkát végzett volna a zsidóság, valójában pedig éppen az ellenkezője történt.

Hogy mennyire ellenszenves volt a zsidóság szerepe az Árpád-kori királyaink alatt, igazolja II. Endrének 1233. augusztus 12-én írásban kiadott kötelező nyilatkozata, amellyel az egyházi átok alól való megszabadulását célozta. Ebben a kötelezvény­ben ígéretet tett II. Endre arra, hogy a közhivatalokból és az állami jövedelemforrásokból a zsidót eltávolítja, sőt ugyancsak ezen rendeletben kötelezte a zsidósá­got arra is, hogy az ú.n. "zsidófoltot" hordja ruháján kí­vül, a nemzet tagjaiból való megkülönböztetés végett.

Ha nyomon követjük a zsidóság szereplését nemzetünk történetében, azt látjuk, hogy bárhol jelen­tkezik is a zsidóság nagyobb számban, vagy nagyobb anyagi erővel, ott nem a nemzetbe való beolvadásá­val, hanem éppen a faji önállóságának megtartásával külön jogokat követel magának és azt pénzzel és egyéb eszközökkel meg is szerzi.

Az a különlegesen kedvezményezett jogállása a zsidóságnak a nemzet testében, amire Stern Samu mint érdemekre hivatkozik, amely odáig ment el, hogy "zsidó bírói" hivatalt szerzett a maga számára, s külön bíráskodást erőszakolt ki a pénz hatalmával, II. Ulászló koronázásánál külön menetben vonult fel a zsidóság stb., mind azt bizonyítja, hogy faji különállását a talmudi parancsok szerint sohasem adta fel. A faji különállás következményeként önálló faji érdekeket képvisel, s ha külsőleg el is hallgatta, de belsőleg mindenkor a nemzet egységének rovására élt.

Mindig akadt egy-egy rosszul gazdálkodó, s pénzben megszorult nemes emberre, aki a nemesi portáján védelemben részesítette, sokszor még a megyével szemben is, a zsidót.

A régi leírásokban, naplókban és levelezésekben sokszor találjuk nyomát annak, hogyha a megye, vagy a város tiltó rendelkezéssel szabadulni akart az oda­iparkodó zsidóságtól, a nemesi porták "Salva Quar ­diá"-ja természetesen nem ingyen, védelmet és letelepülési helyet adott nekik, ahonnan megkezdhet­ték a lakósság rovására vagyongyűjtő munkájukat, s a beszivárgást.

Abban igaza van Stern Samunak, hogy a háború pénzügyi vezetésénél is mindenütt ott találjuk a zsidót. Hadiszállítóként, vagy pénzkölcsönzőként serénykedik a zsidó, azonban ez a szereplése sem különböztetett attól a szerepléstől, amelyet a legutóbbi világháború­ban mint hadiszállító és bankár elég fájdalmasan ismertetett meg velünk.

ló megrúgja, vagy egy kutya megharapja." A börtön ajtaját is egy Noachida zárja be mögötte az pedig nem szégyen. Ezek a főbb elvek jellemzik nálunk a zsidóság letelepülését.

A honfoglalás első idejében, amikor a magyar­ság az állandó letelepülés folytán a polgáriasodás felé hajlott, minden lehetősége meg volt a zsidóknak arra, hogy felüthessék köztük a sátorfájukat. A magyar amúgy is szeret úr lenni s ezt a gyengeségét a zsidó ügyesen kihasználva, szemben a megalázkodó szolgát mutatva, sok nemesi család bizalmába férkőzött be, fokról-fokra felfelé, a még rendszertelen állami pénzügyi kezelésbe is belefúrta magát. Mint Stern Samu a Pesti Izraelita Hitközség elnöke által 1938-ban kiadott védekező cikkében is elismeri a folytonos harcban élő Árpád-házi királyaink udvarában ott találjuk a gazdag zsidót, aki pénzverdei, só és adójövedelmek bérbevevésével tehát a legjobb üzletággal hízik, gyarapodik a nemzet rovására.

Stern Samu nagyon öntudatosan beszél a Mátyás király korabeli zsidók szerepéről, úgy állítja be, mintha nemzetépítő munkát végzett volna a zsidóság, valójában pedig éppen az ellenkezője történt.

Hogy mennyire ellenszenves volt a zsidóság szerepe az Árpád-kori királyaink alatt, igazolja II. Endrének 1233. augusztus 12-én írásban kiadott kötelező nyilatkozata, amellyel az egyházi átok alól való megszabadulását célozta. Ebben a kötelezvény­ben ígéretet tett II. Endre arra, hogy a közhivatalokból és az állami jövedelemforrásokból a zsidót eltávolítja, sőt ugyancsak ezen rendeletben kötelezte a zsidósá­got arra is, hogy az ú.n. "zsidófoltot" hordja ruháján kí­vül, a nemzet tagjaiból való megkülönböztetés végett.

Ha nyomon követjük a zsidóság szereplését nemzetünk történetében, azt látjuk, hogy bárhol jelen­tkezik is a zsidóság nagyobb számban, vagy nagyobb anyagi erővel, ott nem a nemzetbe való beolvadásá­val, hanem éppen a faji önállóságának megtartásával külön jogokat követel magának és azt pénzzel és egyéb eszközökkel meg is szerzi.

Az a különlegesen kedvezményezett jogállása a zsidóságnak a nemzet testében, amire Stern Samu mint érdemekre hivatkozik, amely odáig ment el, hogy "zsidó bírói" hivatalt szerzett a maga számára, s külön bíráskodást erőszakolt ki a pénz hatalmával, II. Ulászló koronázásánál külön menetben vonult fel a zsidóság stb., mind azt bizonyítja, hogy faji különállását a talmudi parancsok szerint sohasem adta fel. A faji különállás következményeként önálló faji érdekeket képvisel, s ha külsőleg el is hallgatta, de belsőleg mindenkor a nemzet egységének rovására élt.

Mindig akadt egy-egy rosszul gazdálkodó, s pénzben megszorult nemes emberre, aki a nemesi portáján védelemben részesítette, sokszor még a megyével szemben is, a zsidót.

A régi leírásokban, naplókban és levelezésekben sokszor találjuk nyomát annak, hogyha a megye, vagy a város tiltó rendelkezéssel szabadulni akart az oda­iparkodó zsidóságtól, a nemesi porták "Salva Quar ­diá"-ja természetesen nem ingyen, védelmet és letelepülési helyet adott nekik, ahonnan megkezdhet­ték a lakósság rovására vagyongyűjtő munkájukat, s a beszivárgást.

Abban igaza van Stern Samunak, hogy a háború pénzügyi vezetésénél is mindenütt ott találjuk a zsidót. Hadiszállítóként, vagy pénzkölcsönzőként serénykedik a zsidó, azonban ez a szereplése sem különböztetett attól a szerepléstől, amelyet a legutóbbi világháború­ban mint hadiszállító és bankár elég fájdalmasan ismertetett meg velünk.

szorosabbá fűződik a kapcsolat, s amikor ekként már lehetőség van a bizalmaskodásra is, nagyobb célokért sorompóba állítja a zsidó fajtájának női tagjait is.

A ház barátjává, vagy esetleg házibaráttá vált, jó társaságbeli magyar urakkal körülvéve, a zsidó nő mind bátrabban, bátrabban jelenik meg a nyilvános helyeken. A házibarátság vagy adósi viszony rablán­cára fűzött társaságbeli magyar férfiakkal körülvéve, a zsidó nő hova-tovább otthonosabbá válik a magyar társaságban.

Feltűnő öltözködésével, szabadosabb viselke­désével, mindig kész társaságával lassan maga köré gyűjti a zsidó nő a magyar férfitársaságot. Elvonva a férfiakat a saját társaságbeli nőktől, ezzel lassan arra kényszeríti a magyar asszonyokat, lányokat, hogy részt vegyenek abban a társaságban, ahol ő félig-­meddig otthonossá vált. Az eddig elzárkózottan, a saját társaságában élő magyar úriasszony, úrilány az elvont férfitársaság nyomán összeolvad a zsidó nők társaságával, s nehogy alulmaradjon ebben a küzdelemben, kénytelen annak életét és szabadosabb modorát felvenni magára, amelynek feltétlen következménye a társaságbeli erkölcsök lezüllése, a keresztény családi egység lassú felbomlása!

Míg a zsidóság vagyonosabb rétege ekként fér­kőzött a zárkózottan élő magyar társasághoz, a ke­vésbé vagyonos, vagyis a középosztály szegényebb színvonalán élő zsidó nője másként szerezte meg magának a beolvadás lehetőségét.

Az üzleti árusítóasztalnál, az irodában, hivata­lokban elsőnek a zsidó nő jelenik meg. Ott az ő szabadosabb viselkedésével, megkedveltetvén magát a férfitársaság ezen körhöz tartozó tagjaival, ugyanazon módszerrel, mint a vagyonosabb osztály, a férfitársaságot magához vonzza, s ezzel kényszeríti a magárahagyott magyar női középosztály társaságát arra, hogy utána törtessen. A sétatéren, a színház, a báltermek a kávéház, a különféle mulatókon keresztül lassan rászoktatja a "garde-dame" elvével nevelt magyar női társaságot a "weekkendezésre", bár-i táncokra!

Természetesen, míg a magyar társaság női tagjait ekként kiemelve a régi erkölcsükből, weekken­dezésre szoktatta addig a magyar középosztály férfitagjai, éppen a nők fényűzőbb és házonkívülibb élete folytán vagyonilag mind lejjebb-lejjebb süllyedt, adósságokba keveredett, s az adóság végpontja min­dig a pénzügyi hatalmat kezében tartó zsidóság malmára hajtotta a vizet.

Az elszegényedett középosztállyal szemben most már nem bekéredzkedő, hanem hatalmi súlyát éreztető lett a zsidóság. A társaságban elfoglalva a vezető helyeket, a huszárönkéntesi, zsúrfiúi kezdőpon­tokon kiindulva, a saját fiait iparkodott nemcsak a társaságban, de a hivatalokban is elhelyezni.

Látjuk azt, hogy a világháború végére odajutot­tunk, hogy még a legzárkózottabb osztály, a katona­ság is hova-tovább annyira megtöltődött zsidósággal, hogy a legmagasabb rangosztályokban is ott találjuk őket, sőt a világháború alatt a honvédelmi miniszteri tárcát is zsidó foglalta el.

Hogy az elfoglalt hatalmi helyzetét megerősítse, nem hagyta ki számításából a zsidóság a rokoni kapcsolatok létesítését sem.

Előbb a nagy hozomány horgával a teljesen tönkrement magyar urat fogta meg saját lányainak férjül, később az elszegényedett magyar nemesi lányokat szerezte meg feleségül a jó partie látszatával a fiai számára. Összeházasodás folytán most már odáig jutott, hogy mint egyenlő rangú, a legjobb társaságban is nyugodtan lépett fel kérőként, vagy számolta a magyar fiatatságot lányai kérői közé.

Elfoglalva tehát a vagyoni hatalmat, betöltve a hivatali állásokat saját fiaival, rokoni kapcsolatokkal véglegesítette hatalmát a magyar társadalomban, s a magyar országlás fölött.

Hogy mennyire sikerült beférkőznie a magyar társaságba, kiáltó bizonyítékaként mutatkozik a pár évvel ezelőtt egyik újságban megjelent azon gyászje­lentés, mely szerint Budapest egyik legnagyobb zsidó vállalkozó család kikeresztelkedett nőtagja halálát jelentve közölte, hogy az elhunytat melyik bárói és grófi család gyászolja. Természetes, hogy a legősibb főrangú családok voltak név szerint felsorolva.

Hogy ezen tervszerű munkálkodása közben mennyire lett magyarrá, ezt döntse el, ki-ki maga, én csupán utalok a mostani német fajvédelmi intézkedé­sek nyomán keletkezett nemzetközi mozgalmakra, ahol nem német, nem angol, s nem francia vagy magyar zsidóságról, hanem csak zsidóságról beszél­nek. Azok az intézkedések, amelyek a nagy zsidó nemzeti állam megvalósítása érdekében az egész világon jelentkeznek, és bizony nem tesznek különbséget magyar-, német, stb. zsidó között.


PageRank ellenőrzés

Honlaptérkép

 
 

A HunniaNet.net szerkesztői kijelentik, hogy a HunniaNet oldalain megjelenő írások tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalnak, mindenkor a szerzők viselik az erkölcsi, politikai és jogi felelősséget, úgy a polgári jogi, mind a büntetőjogi következményeket illetően.