HunniaNet

 

 

"Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is, aki uralja a jelent, az uralja a múltat is"
(Orwell)

Nyomtatóbarát verzió

A ghettótól a trónig

Szerző előszava.

A ghettótól a trónigA ma és talán a holnap és a holnapután történelmének ezt a néhány komoly lapját, melyek jóformán minden változtatás nélkül megjelentek sorozatosan az A Nép című kitűnő, igaz és hősies keresztény magyar napilapunk 1922. október 29. November 5. 12. 19 26. vasárnapi számaiban, azért hoztam könyvalakban nyilvánosságra és bocsátottam keresztény magyar testvéreim rendelkezésére, mert igazságaim akkor ugyan igen nagy pillanatnyi hatást értek el, amit a minden oldalról, még a zsidók által Amerikába kiüldözött és ki-Cunard-Line-ezett magyar testvéreink részéről is hozzám jött számtalan hálás és elismerő levél bizonyít, de ezek az igazságok az egymásra torlódó események súrlódásai közt az emlékezetből és a köztudatból azóta ismét eltűntek s bár igazságaimat az azóta bekövetkezett események az utolsó betűig igazolták és igazságok maradtak:

a közszellem, a tömeg-meggyőződés kialakulására nem gyakorolták azt a mély hatást, melyet tőlük vártam és a melyre hivatvák.

Én már 1915-től kezdve, a rettenetes világ-vihar egy-egy fellobbanó fényénél, láttam és felismertem az árulókat; a világzsidóság szerepét a világháborúban, s leszögeztem a még akkor általában észre sem vett sőt kétségbe is vont igazságot, hogy az ágyúk dörgése és a légcsavarok kattogása mögé elrejtve (lásd a Budapesti Hírlap 1916. év február 18. és 19. számában megjelent A vég kezdete c. vezércikkemet) voltaképpen a kultúrák, a világnézetek harca folyik, hol az önzés áll szemben az önfeláldozással a gyűlölet az emberszeretettel az individualismus az altruismussal. Ugyanezen vezércikkem második közleményében szóról-szóra ezt mondtam:

Ha valamely előreláthatatlan és teljességgel ellenőrizhetetlen belső árulás, az utolsó pillanatokban, a lehetőségek mérlegét az ántántban lekötött titkos erők javára nem billenti, nekünk győznünk kell.

Az akkori viszonyok közt, két évvel a tényleg bekövetkezett „belső árulás” előtt, a Budapesti Hírlapban, azt hiszem lehetetlen volt ennél világosabban szólanom.

A Budapesti Hírlap a tömeggondolkodástól az általános felfogástól oly eltérőnek találta akkori háborús vezető cikkeimet, hogy azokat mindig egész nevemmel kellett jeleznem. (lásd 1915. évf. 127. számban, 1916. évf. 49. 50. sz. 177. és 178. sz. hol kilenc hóval előre bejelentettem az orosz zsidóforradalmat. 307. sz. és 321. sz. az 1917. évi 21. szám stb. Egyedül az 1917. évi augusztus 22. és 23. számokban megjelent Világáramlatok—Világszervezetek című vezető cikkeim, melyekben több mint egy évvel előre bejelentettem mindazt, ami 1918. okt. 30-án bekövetkezett, jelentek meg Sziliczei név alatt.

1895-től a kérdések kérdésének, a zsidókérdésnek szenteltem jóformán összes irodalmi tevékenységemet. Pl. 1912-ben Brassóban megjelent a „Zsidóság és társadalom” c. tanulmányom, melyben két évvel élőre megmondtam Estei Ferencz Ferdinánd trónörökös tragédiáját mely könyvemet Ő fenségének is megküldöttem, aki Von der Staaten Obersthofmeistere által 1649. szám alatt meg is köszönte azt nekem — Shakespere Cassandrájának tragikuma jut eszembe. kinek jóslatait akkor sem hitték el, mikor azok már mind beteljesedtek.

Nem is soroltam fel most sem ezeket az adatokat más célból, csak annak igazolására, hogy én a zsidó kérdésre vonatkozó. 28 éves tanulmányaim, írásaim, könyveim és ezer és ezer szenvedéseim és üldöztetéseim pályámnak a zsidók által történt sokszoros, megakasztása, egész karriérem megsemmisítése árán, megváltottam a jogot ahhoz, hogy a mai kor legégetőbb, világtörténelmi jelentőségű kérdéséhez, a zsidó világkérdéshez minden kendőzés nélkül, nyíltan és nyomatékosan szólhatok.

Igen, én már 1915-től kezdve láttam a társadalom alatt, a sötétben dolgozóárulókat. Azokat, akik Erdélyre, a Kárpátokra, Dél és Nyugatmagyarországra s Budapest és környékére, a mai Csonkamagyarországra alkudoztak és összeesküdtek azokban az időkben, midőn mi idegszálaink megfeszítésével figyeltük a harcterek állandó sikereit, s a belső front szívós munkájával támogattuk Közép Európa nagy önvédelmi harcának niebelungeni erőfeszítéseit.

Amik e könyvben most a nyilvánosság előtt megjelennek, hogy meggyőződéshez és az események összefüggésének helyes szemléletéhez vezessék magyar testvéreimet, az igazságok régen élnek már az én lelkemben. 1920. III. 16-án Székelyudvarhelyen Gr. Majláth G. Károly erdélyi püspök Ő Nagyméltósága, Tamás Albert főgym. igazgató és Rés János Ist. Bold. paptársam jelenlétében adtam szabad előadásban, fesztelen társalgás közben első ízben kifejezést ezeknek az igazságoknak, majd repatriáltatásom után itthon, az „A Nép” hasábjain hoztam azokat, szélesebb körű nyilvánosságra.

Szomorú elégtételem, hogy az események összefüggéséből levont következtetéseim eddig még mindig kivétel nélkül beteljesedtek. Félek, hogy az e könyvben felsorolandó dedukciókat is igazolni fogja a holnap, vagy a holnapután.

Olvasóimat csupán arra legyen szabad kérnem, hogy elfogultság nélkül, gondolkodva olvassák el a következő néhány lapot, hogy az ott lefektetett igazságok lelkünk vérévé, meggyőződésekké váljanak.

Utoljára hagytam, de nem a legjelentéktelenebb indító okom volt végül ez igazságok nyilvánosságra hozatala tekintetében az a néhány sor, amit Ezechiel próféta könyvében, 33. fejezet 6. versben olvashatunk: Si speculator viderit gladium venientem et non insonuerit buccina et populus se non custodierit: veneritque gladius, tuleritque de eis animam, sanguinem populi de manu speculatoris exquiram: Ha az őrálló látja a fegyvert jönni és nem kürtöl és a nép nem őrizkedik: és eljő a fegyver és közüle lelket veszít el, emez ugyan az ő gonoszságában éretett, de vérét az őrálló kezéből követelem.

Nem én választván Krisztust, hanem Krisztus, az én jóságos Uram és Istenem, választván ki engem az ő szolgálatára, mint kath. pap nem tudnám magamat a reám ruházott szent hivatás felelősségével szemben nyugodtnak érezni, ha amit nekem a sötétben mondott, el nem mondanám a világoson és amit nekem a fülembe súgott, nem hirdetném a tornyok, az őrhelyek tetejéről.

Törökszentmiklós, 1923. VII. 15.

Sziliczei Várady Gyula.

I.

A zsidóság szerepe a világpolitikában.
Európa rabszolgasága két zsidóhatalom között.

Az összes mai államalkotó fajoknak számolniuk kell azzal a rémítő valósággal

hogy kétezer év óta egy nemzet él a földön az összes államalkotó fajok közt szétszórva és hogy ez a nemzet szétszóródottságában is a föld legszervezettebb nemzete.

Ez a nemzet, a világzsidóság, kétezer év óta ellenállott minden asszimilációnak, minden beolvadásnak s máig megőrizte úgy faji mint vallási teljes különállóságát. Míg az államalkotó fajok, különösen vallás szempontjából, széttagolvák, addig minden zsidófajú ember zsidó vallású és minden zsidó vallású, zsidó nemzetiségű is egyszersmind. Az egyetlen nemzet tehát a földön, melynek világtörténelmi élete minden vonatkozásában és a föld minden pontján ez a két fogalom: vallás és nemzetiség egymást teljesen födi és kiegészíti és amely megmagyarázza, nemcsak az ő szeparatizmusuknak, de az ő világuralmi terveiknek titkát is teljesen.

A zsidó világuralom megvalósulása felé az első direkt és nyilvános megmozdulás órája, a világzsidóságra nézve, a legutóbbi világháború során, akkor jött el, mikor az ántánt négy évi kétségbeesett erőfeszítés után, a szabadkőműves vezetés alatt álló államok egyenkint és egymásután való bevonása mellett is a harctéren nem tudta megnyerni a „világ”-háborút és megingatni a középeurópai államok szilárd önvédelmi fálánxát.

Akkor a végső kimerültség és kétségbeesés huszonnegyedik órájában ütött a világzsidóság órája, akkor jött az ántánt segítségére a világzsidóság,

mely a középeurópai államok ellen, a Northcliff zsidó tervei szerint programszerűen elkövetett és a világtörténelemben páratlan

árulásával a végleges győzelmet kiragadta a harctér győzteseinek, a középeurópai államoknak, kezéből és azt a harctér leggyőzöttjének az ántántnak kezébe játszotta át

azzal az infernális számítással, hogy az ántánt háta mögé bújva, jövendő világpolitikai céljai számára a teljesen kimerült, férfianyagából jóformán teljesen kipusztított Franciaországban szerez magának oly bázist, ahonnan az egész többi földet kimozdíthatja sarkaiból. Ezt a gyönge, az összeroppanás örvényének széléről visszarántott, de a világzsidóság által bármikor összeroppantható, mert titkos zsidó világszervezetekkel teljesen aláaknázott Franciaországot tette meg azután a békemű arbiterévé, ezt a Franciaországot, ahol az „Alliance israelite” és a „Grand Orient” által az államhatalmat már másfélszáz év óta teljesen magához ragadta, ahol a köztársasági elnöki székben, annyi szabadkőműves után, ma egy született zsidó: Millerand ül és ahol Albion segítségével már a háború előtt is, évszázadok óta, teljesen dekomponálta és a maga engedelmes, vak eszközeivé tudta tenni a politikai hatalom összes tényezőit.

Ezzel a sátáni manőverrel a lekötelezettségnek oly viszonya keletkezett a világzsidóság és Franciaország és az egész ántánt között,

mely az ántánt elhatározási és cselekvési szabadságát örök időkre megbénította és Franciaország, Anglia és Itália szabadkőműves és zsidó államférfiai által ez országok népeit a teljesen váratlan és valószínűtlen győzelem által elkábítva,

akarat nélkül való rabszolgáivá tette a legborzalmasabb abszolút autokratának: a világzsidóságnak.

Ma ez, a két név: ántánt és világzsidóság teljesen sinonim. Az ántánt elnevezés a világzsidóságnak csak a nyilvánosság előtt szereplő egyik álneve.

Nem csekély jelentőségű tény és nem véletlen az sem, hogy ma az Európa és Ázsia által alkotott nagy kontinens két legszélsőbb államának kormánya, Franciaországé és Oroszországé, zsidó kezekbe és ezáltal ez a nagy kontinens egy borzalmas harapófogó két szára közé jutott.

Pedig, míg a földön bárhol, akár mint népbiztos, akár mini köztársasági elnök, zsidó áll az állam élén, egy pillanatig sem lehet az államalkotó fajoknak nyugalma és biztonsága. Az a zsidó nem hiúságból és feltűnési vagy szereplési viszketegből dolgozza fel magát az államok élére, hanem az az egy zsidó ott a trónon az egész világzsidóságot és az egész zsidó világügyet képviseli. Ők nemzedékről nemzedékre kábítóan céltudatosak és következetesek. Az ő útjuk a Ghettótöl — a trónig. Celzustól és az ellenevangéliumok szerzőitől kiindulva a harmincéves háborún, Cromwellen, a francia forradalmon és Napóleonon át, végig a XIX. és a XX. század, összes forradalmain és vérfürdőin csupa oly mértföldkövekkel van jelezve, melyeket ők állítottak fel és melyek mögé ők szemfényvesztő ügyességgel tudtak elbújni úgy, hogy még ma is alig sejti valaki, hogy azok a nagy világtörténelmi események voltak éppen a zsidóság világuralmi céljai felé való haladásának mértföld jelzői. Ma az ántánt mögé bújt el és világtörténelmi, tényleges, kézzelfogható érdekeit hozzákötötte az ántánt hiúságához és látszólagos, efemer érdekeihez.

Az Extréme-Orient és az Extréme-Occident államainak élén egy-egy zsidó áll!

Ez az igazi „Entente-Cordiale” Franciaország és Oroszország között.

A versaillesi, trianoni és az összes békemű élére csupa oly embereket állított a világzsidóság, akik vagy maguk zsidók (Millerand stb.), vagy szabadkőművesek, kiket a világzsidósághoz a bűnök és sötét cselekedetek széttéphetetlen láncai fűztek évtizedek óta. (Clémenceau, a hírhedt Arton, Reinach, Sadoc-Khan, Yves-Guyot stb. zsidók ügynöke és akaratnélkül való eszköze). Az ántántnak u. n. legfőbb tanácsa, melynek világpolitikai ítéletei ma döntő súllyal esnek mérlegbe nemzetek sorsa és országok földarabolása kérdéseiben, csupa zsidókból és szabadkőművesekből áll.

A tervezett népszövetség semmi egyéb, mint egy szabadkőműves areopag, mely által a világzsidóság, ha formálisan nem valósíthatná is ma még meg korlátlan világuralmi terveit, lényegileg mindig rákényszerítheti akaratát a föld összes leigázott népeire.

Az ébredő angolok „The Britons” hivatalos lapjának a „Hidden Hand”-nek 1921. évi március 21-iki száma a következő nagyérdekű tényeket állapítja meg: 1. Wilson elnök nagyapja még lengyel zsidó volt. 2. Mrs. Calt, Wilson felesége zsidóasszony ma is. 3. Az amerikai hadügyi államtitkár Baker, németszármazású zsidó, aki Backer nevét csak átangolosította. 4. A jelenlegi államtitkár Bainbridge Colby egy Colinski nevű zsidó. 5. Az amerikai tengerészeti államtitkár Daniels, anyai részről zsidó származású. 6. Wilson titkára Tumulty, továbbá Lloyd George titkára Sir Sansoon, nemkülönben Clémenceau titkára Mandl, ugyancsak zsidók. Igen, a békét épp úgy, mint annak idején a háborút, a zsidók, egyedül és kizárólag zsidók csinálták.

Hogy a népszövetségről mit tartsunk, az kitűnik a békeszerződések megfelelő záradékaiból és azokból a szerződésekből, amiket az ántánt hatalmak kötöttek a semleges államokkal. A zsidóságra vonatkozó pontok lényege az, hogy a népszövetség a zsidóságot mindenütt mint külön nemzetiséget aposztrofálja és mint ilyent a népszövetség oltalma alá helyezi. Az „Alliance Israelite” (A zsidók világszövetsége) irodát állított fel Genfben a népszövetség főtitkársága mellé, hogy figyelemmel kísérje a zsidó világügyeket és védje a zsidó nemzeti kisebbségek érdekeit. Ez az iroda élénk összeköttetésben áll a zürichi „Jüdische Press Zentrale”-val (zsidó sajtóközpont), amely egész Európára kiterjedő titkos aknamunkát folytat a sajtó informálására a zsidóság érdekében. Magáról a népszövetségről legyen elég annyit, hogy delegátusai között szerepelnek a lengyel Aschkenazy és az olasz Schantzer zsidók; a genfi főtitkárságon, amely a népszövetség minisztériuma és ahol összefutnak a népszövetségi ügyek szálai, a politikai osztály főnöke Mantoux franciaországi zsidó. A népszövetség elnöke Paul Hymans, egy németországi zsidó. A jogi osztály vezetője Hamel dr. antwerpeni zsidó, az egészségügyi osztály feje Steegman dr. németországi származású angol zsidó. A közlekedésügyi osztály élén a zsidó Robert Haas áll, míg Franciaországot Andree Weisz, Szerbiát Abrahamovics kapitány, Spanyolországot Brockman képviselik, sőt még San-Domingo néger köztársaságot is egy hamisítatlan zsidó, Ruhnhardt képviseli. Hogy a közlekedésügyi csoportban még a szürkébb urak is mentesek a keresztvíztől, annak az az egyszerű magyarázata, hogy ez az osztály vigyáz a külföldi kölcsönökre és a Ieánykereskedelemre, ami a világuralomra törekvő faj legkiadósabb keresetforrása.

A londoni Cionista Israel Zangwill, egy önfeledt pillanatában, nyilvánosan kijelentette, hogy a népszövetség megteremtése régi óhaja és célja volt a világzsidóságnak, amely kijelentésnek igazságát a fentiekben közölt névsor teljesen megállapítja. Csoda-e azután, hogy az amerikai szenátusban Johnson szenátor, akit a zsidók „a californiai sátán kutyának” neveznek, így mutatott rá a kérdés velejére: „Arra akarják bírni az Egyesült-Államokat, hogy lépjen be a népszövetségbe, hiszen jogait érintetlenül hagynák. Mihelyt azonban belépünk, arra kényszerítenek, hogy katonákat adjunk az államokat összefogó zsidó világcélok csatáira.”

Teljesen helytálló az a megállapítás, hogy 300 ember mozgatja ma Európa népeit és hogy ez a 300 ember nagyon jól ismeri egymást. Valamennyit a világzsidóság irányítja s valamennyi a „Grand Orient” csarnokaiban testvériesült.

Ma „Legfőbb Tanács”, holnap „Nagykövetek tanácsa”, holnapután „Grand Orient”, azután „EIders of Zion”; tegnap „Trianon”, tegnapelőtt James Schiff, Loeb és Társa, egyszer „kis ántánt”, másszor „III. Internacionale” és e csodálatosan soknevű társaságnak csak a mozgatóereje egy: a világzsidóság. A mai sötét és fénytelen időszakban nagy vigasztalás forrása annak a ténynek a meggondolása, hogy Magyarország akkor vesztette el ezeréves határait, mikor a földön a világtörténelem 300 legnagyobb gonosztevője kezében van a világhatalom. Magyarország abban a pillanatban visszanyeri mindazt, amit tőle elraboltak, mihelyt a hatalom a földön ismét visszakerül a becsületes emberek kezébe.

Hogy a zsidóság, kezében van ma a földön, a vezetés és hogy a zsidók most valami, nagyot terveznek és akarnak, bizonyítja néhány feltűnő részlet, mellyel tudtunkkal eddig senki sem foglalkozott a világsajtóban, mely mellett azonban mi sem mehetünk el hallgatagon. Nem feltűnő-e

1. hogy a mai Európa mappája, melyet tudvalevőleg a nyugati zsidóság kényszerített Európára, hagy vonásokban teljesen ugyanaz, ami volt a Krisztus után való első században a római birodalom legnagyobb kiterjedése korszakában?!

Mintha a kereszténység kétezeréves fennállása csak egy múló epizód lett volna a föld színén. Vagy mintha egyáltalán nem is létezett volna s a római birodalom bukása után közvetlenül jönne a zsidó világbirodalom és az ébredő világzsidóság csak mint egy rossz álomra, úgy akar visszatekinteni erre a két évezredre,

visszaadván Európában ismét egy pillanatra az önmagukat túlélt latin fajoknak a vezetést,

Európának pedig ugyanazt az arculatát, mellyel bírt a zsidók szétszórásakor. Hasonlítsa össze bárki a Krisztus korabeli térképet azzal, melyet a Versaillesben, Trianonban stb. összeült zsidók és zsidó helóták most szabtak Európára és el fogtok bámulni a meglepően azonos vonalak és országhatárok felett. Azt hiszi valaki, hogy ez nem szolgál szimbolikus célokat, midőn minden közbeesőleg szerzett államjogot és birtoklást, földrajzi és történelmi határokat semmibe véve és lábbal tiporva, visszaállítják a kétezer év előtt való Dáciát, Sarmatiát, Noricumot, lllyricumot, persze Germániát, Pannóniát, Galliát, Hispaniát és Itáliát, melyek már akkor is megvoltak, csak annyiban érintik, hogy

Pannóniát szorítják vissza régi keretei közé

és hogy az azonosság az utolsó vonalig teljesen megfelelő legyen, megcsinálják még Germania Cisrenanát is, a mai rajnai köztársaságot. Szóval visszaadják Európának a kereszténység előtt való arculatát az utolsó vonalig!

2. Nem föltünő-e továbbá, hogy a „Nagykövetek tanácsa” a „Népszövetség” és a többi zsidó világintézmény legelső dolgának tartja a lefegyverzés, az általános leszerelés forszírozását és hogy ez a lefegyverzési gondolat teljesen összeesik a zsidó világuralom megvalósulása felé Oroszországban tett óriási jelentőségű lépéssel?

És ha minden állam leszerel is, vaon le fog-e szerelni Oroszország is? Vaon ezek a csodálatosan soknevű zsidó világintézmények nem fogják-e Európával elhitetni, hogy Oroszország állandóan forradalomban él és hogy a leszerelő nagyhatalmaknak ugyanezt a leszerelést nincs módjukban Oroszországra is rákényszeríteni? És ha Oroszország le nem szerel, ki biztosítja a lefegyverzett és leszerelt államokat arról, hogy azon a mérhetetlen orosz földön, azokkal a kimeríthetetlen természeti kincsekkel, azzal a gigantikus emberanyaggal, ha a világzsidóságnak sikerül ott államilag konszolidálni a világtörténelem legrémesebb abszolutizmusát és vérengző zsarnoki, önkényuralmát a tehetetlen néppel szemben politikailag teljesen berendezheti és szilárd alapokra fektetheti:

ki biztosíthatja a nyugati zsidóság által lefegyverzett összes többi államokat arról, hogy ennek a világzsidóságnak keleti exponensei, nem szerelnek-e fel és nem állítanak-e talpra egy pillanat alatt, ott a mérhetetlen orosz földön 15—20 millió katonát, mellyel a másik pillanatban, minden számba vehető ellenállás nélkül kiterjesztik borzalmas uralmukat az egész leszerelt és lefegyverzett európai és ázsiai kontinensre,

letörülve a világ ábrázatáról a kereszténységnek minden nyomát és emlékét? Oh, mindaz, ami 1917-ben és azóta Oroszországban történt és amire akkor, a világégés borzalmai között, Európa nem figyelt eléggé, a Magyarországon azóta lejátszódott és egyelőre szerencsésen meghiúsult analógesemények megvilágításában a maga rémítő világjelentőségében jelenik ma meg! Ezek után evidenssé vált, hogy

az egész u. n. békemű a nyugati zsidóság szédelgő alkotása, a keleti zsidók javára, a zsidó világuralmi tervek érdekében.

Igen. Az egész béketákolmány a nyugati zsidóság műve,

mely a zsidó világszolidaritás alapján, bámulatos céltudatossággal és az érdekelt államok megfoghatatlan és szinte csodaszerű vaksága és nemtörődömsége mellett kezdettől fogva máig az Oroszországban biztos támpontot nyert zsidó világuralmi célokat és érdekeket tartotta szem előtt Középeurópa eltiprásának kérdésében és Magyarország ennek a zsidó világpolitikának került útjába és esett neki áldozatul.

A világpolitika sorsát ma teljhatalommal intéző nyugati zsidóság minden rendelkezése ma állandóan a keleten meggyökerezett és szabadlevegőhöz és korlátlan erőkifejtéshez jutott zsidó világpolitikai célok szemszögletéből indul ki

és azért halmoz zavart-zavarra, egész Középeurópát azért állítja megalázó és megvalósíthatatlan követelések elé, azért forgatta fel Magyarország ezeréves földrajzi és történelmi határait, azért teszi tönkre az államok valutáját, hogy hármas célt érjen el: 1., a Zürichi Bahnhoff-strassei börze élén álló lengyel zsidók és a többi zsidóbörzék azért teszik tönkre a középeurópai valutát,

hogy keletről nyugat felé fokozatosan és tervszerűleg teljesen megsemmisítsék a papirospénz vásárlóképességét, hogy elérkezzék egy pillanat, mint ahogy Oroszországban, Lengyelországban, Ausztriában, sőt részben Magyarországon és Németországban is ez a pillanat már elérkezett és mint ahogy ez az egész Európában el fog érkezni, midőn csak az ércpénznek lesz vásárlóképessége,

az aranynak és az ezüstnek, mely ma teljes egészében és az egész földön a zsidók birtokában van s ekkor bekövetkezzék a

„féodalitée financiére” a pénzügyi rabszolgaság a zsidók pénzügyi egyeduralma,

hogyha stratégiailag és politikailag nem sikerülne úgy a zsidó világuralom, ahogyan ők tervezték, legalább pénzügyileg sikerüljön. 2., míg az enervált, ínséggel küzdő, erkölcsileg és anyagilag kimerült, lefegyverzett népek saját bajaikkal elfoglalva egymásközt és önmagukban vívódnak, az alatt

az oroszországi zsidók időt nyerjenek,

hogy politikailag háborítatlanul berendezkedhessenek s lábaikat ott a mérhetetlen orosz földön megvethessék, lealázó és vérszomjas diktatúrájukat végérvényesen konszolidálják és az egész történelmi Oroszország (az arisztokrácia és a középosztály) kiirtásával, hatalmukat biztosítva,

ne maradjon ott csak két politikai tényező, mely szemben áll egymással: t. i. a zsidóság és a muzsik,

a kényúr és a rabszolga, a vérengző farkas és a tehetetlen bárány. 3., Feltételezhető-e, hogy a világzsidóság nem éri el az ő világcéljait, ha az így előkészített és adott világhelyzetben a zsidó világrém megindítja a hengert keletről nyugat felé?

II.

Az a tény pedig, melyre a következőkben hívom fel a nagy nyilvánosság figyelmét, döntő súllyal bizonyítja, hogy évszázadok óta milyen tervszerű gonddal készítettek elő mindent a zsidók a mostani világdöntő pillanatokra. Csak körül kell néznünk, egy futó tekintetet kell vetnünk az egész földön az államok fővárosaira, azoknak világhelyzetére, lakóiknak összetételére, szellemére és lelki berendezkedésére, meggyőződhetünk róla hogy

az államok fővárosait tudatosan szállották meg a zsidók, azokat zsidó világuralmi támasztópontoknak, hídfőknek rendezték be,

azokat a világuralomra vonatkozó könnyen érthető és mégis oly kevesek által megértett célzatossággal, világvárosoknak nevezték, megtöltötték azokat saját lelkökkel, átalakították azok lakóit saját képükre és hasonlatosságukra, úgy, hogy ma ezek a fővárosok kivétel nélkül idegen tagok az ország testén, kóros kelevények az állam és nemzet egészséges organizmusán, közömbösek, kozmopoliták, nemzetköziek, szóval zsidólelkűek. Ezek a zsidó világuralmi hídfők, hova összefutnak az ország legkisebb községeiben is elhelyezett tapogató csápok (zsidó orvosok, állatorvosok, szatócsok stb.) kémjelentései.

És ami a legfelháborítóbb, hogy mindazt, amit ezekben az ő világvárosokban az ő csőcselékeikkel (t. i. a művelt osztályok csőcselékével: a szabadkőművesekkel és a munkásosztály csőcselékével: a szociáldemokratákkal), intéznek, a forradalmakat, és összeomlásokat, azokat mindig az ország akarata megnyilvánulásának tüntetik fel,

az országénak, melynek lakóival nekik egyetlen közös gondolatuk, egyetlen közös szívdobbanásuk nincs és amely sokszor közömbösen, sokszor megvetőleg, de mindig undorral nézi azt, amit ezek a fővárosok színrehoznak. Párist, Budapestet, Szentpétervárt, Berlint stb. ma ugyanazon lelki összetételű nép lakja, csak más nyelven beszélnek.

Ezeknek a zsidó támasztópontokká, Hídfőkké vált világvárosoknak élén természetesen a világzsidóság által évszázadok óta a „világ fővárosává” előléptetett Páris halad,

Az „AIIiance Israelite” és a „Grand Orient” székhelye. A Julianus Apostata által alapított „Lutetia Vindelicorum”, mely a világtörténelmen át hűségesen hordja alapítója tépelődő lelkét s mely 1789. és Napóleon óta corpus separatummá lett Franciaország testén. Míg Franciaország lakossága általában vallásos, hazafias és erényes, Paris keresztényellenes, kozmopolita, buja és erkölcstelen. Hugo Viktor már szembeállítja Parist Franciaországgal, midőn „1789. vagy a polgárháború” c. regényében I. k. 184. lapon ezt írja: „Mi a forradalom? Franciaország győzelme Európa fölött és

Páris győzelme Franciaország fölött”.

Igen, fájdalom, a világot legyőző Franciaországot ekkor győzte le először Páris, a zsidó kozmopolisz. Alexander Dumas is felismerte már, hogy Páris lakossága nem francia. De még ő sem látta tisztán, hogy Páris lakossága milyen összetételű. Ő azt mondja a párisiakról: „Dieu avait créé le Parisien pour que l’étranger ne sut jamais a quoi s’en tenir sur le Français” (Isten azért teremtette a párisi embert, hogy az idegen ne tudja magát tájékozni, hogy milyen a francia ember). A braunschweigi herceg manifesztuma 1792-ben egyenesen azt követelte, hogy Páris töröltessék el a föld színéről. Ugyanazt, amit Dumas mondott a párisi emberről, megállapíthatjuk mi a háború előtti budapestiek nagy átlagáról, mert Isten azért teremtette a budapesti embert is, hogy az idegen ne legyen tájékozva arról, hogy milyen a magyar ember. Magyarország összes mai bajaiért egyedül Budapest felelős. Egyedül ő csinálta 1918. október 30-át az egész ország teljes közönye és visszatetszése sőt kárhoztatása mellett. Egyedül ő emelte paizsra a világtörténelem legcinikusabb és legostobább hazaárulóját Károlyi Mihályt, aki hiúságával egyszerűen marion volt a zsidók kezében és aki azután hamarosan át is játszott minden politikai hatalmat a világzsidóság magyarországi exponenseinek kezébe. Budapest egy kóros elváltozás országunk egészséges törzsén.

Oh milyen szívesen adná ma oda Budapestet minden igaz magyar ember cserébe azokért a területekért amelyeket általa elvesztettünk!

Ezt a beteg tagot, melyet miután földrajzi helyzete miatt országunk testéről leamputálni nem lehet, mindenáron meg kell gyógyítani; vissza kell adni a magyar fajnak, meg kell tisztítani kozmopolita szennyétől és az ezek élen haladó zsidóságtól.

Vajon szembetűnik-e már miért hívják a szabadkőműves páholyok párisi központját „Grand Orient”-nek, „Nagy Kelet”-nek? S miért szerepel másfélszáz év óta az egész nyugati Európa szabadkőműves páholyainak szimbolikus elnevezései közt oly sűrűn és feltűnően a „Kelet” és az „Orient”? Azért, mert a zsidóság világuralmi tervei közt másfélszáz év óta ez a „Kelet” t. i. Oroszország volt kiszemelve arra, hogy ez a rengeteg birodalom az ő kultúrátlan de kimeríthetetlen emberanyagával lesz valamikor a zsidó világuralmi törekvések bázisa és kiindulópontja. Micsoda lassú és következetes, felőrlő, élősdi munka volt ez Nagy Péter óta! A világ összes nyilvántartott zsidóságának 13 milliónak, több mint a fele: 6 millió 8 százezer zsidó szállta meg Oroszországot s ez a nagy zsidó élősdi-raj minden alkotmányos és polgári jog nélkül, elnyomatva és lenézetve, nemzedékről-nemzedékre átöröklő hihetetlen szívóssággal és következetességgel szolgálta Oroszország dekompoziciójának, lerombolásának a „nihilizmusnak” ügyét és a politikai gyilkosságok egész sorozatán keresztül adta át egymásnak a rengeteg „pigra massára” vonatkozó világpolitikai álmokat. Ezeknek az álmoknak állították szolgálatába Oroszország, minden eleven erejét, minden államférfiát, minden lángelméjét, vagy nem engedték őket érvényesülni, ha nem álltak a zsidó világpolitikai tervek szolgálatába öntudatosan vagy öntudatlanul. Turgenyev, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Gorkij az ő elégületlen és az elérhetetlen távolba merengő hőseikkel, akik valahogy mind a levegőben jártak és elvesztették a földdel, a reális élettel és valósággal minden kapcsolatukat, éppen úgy szolgálták öntudatlanul ezt a zsidó-világpolitikai célt, mint Csajkovszkij és sok más az ő végtelenbe kalandozó és a nihilbe átolvadó simfóniáikkal.

Az államférfiak kilenctized része szabadkőműves volt, a párisi „Grand Orient” játéklabdái. White volt a legkimagaslóbb, a legjellegzetesebb és legtudatosabb ezek közöd az excellenciás gonosztevők között; legutóbb pedig Szaszonov és Szuchomlinov, akik a cár tudta nélkül elrendelték 1914. július 30-án az orosz hadsereg mozgósítását és ezzel az államcsínnyel közvetlen és egyedüli kizárólagos előidézői voltak a világháborúnak. Nem ők, hanem titkos kényuraik és parancsolóik: a zsidó páholyok. A háború alatt minden zsidó, aki a háború területén lakott, az ellenség kémjévé és Oroszország árulójává lett, hogy megkönnyítse Oroszország leveretését most éppen úgy, mint 1905-ben az orosz-japán háború alatt. Oroszországot mindkét ízben nem az ellenség győzte le, hanem saját zsidósága és páholyaik. Mikor a csatavesztés megtörtént a demoralizált hadsereg egész muníció- és fegyverkészlete, emberanyagával együtt, az orosz zsidóság kezébe került egészen úgy, mint nálunk, akik éppen oly tömör sorokban állottak a zsidó Kerenszky és álmodozó társai mögött, mint később nálunk a Károlyi és Hock háta mögött. A többit tudjuk. Nálunk és a németeknél (Spartacusok) a zsidó vállalkozás megbukott, Oroszországban talán sikerült.

A nagy „Keletre”, a „Grand Orient”-ra, az Oroszországra vonatkozó évszázados zsidó spekuláció most van liquidálás, leszámolás alatt

s a világ összes páholyaiban, ezeken a modern boszorkánykonyhákon, e pillanatokban folyik a kőműves munka a nagy vakolás, a világzsidóság oroszországi világhistóriai vállalkozása javára.

A végtelen orosz puszták ködén át hangzik a leigázott orosz nemzet kétségbeesett segítségkiáltása nyugat felé.

Európa nem hallgatta meg és erőszakkal elzárta fülelt a cári család halálhörgése, a lemészárolt főnemesek és középosztálybeliek segélykiáltása előtt. Vajon mindenki vak és mindenki siket nyugaton? És minél inkább haladunk nyugat felé, annál áthatolhatatlanabb ez a vakság és ez a siketség? Keleten most nem a fény születik, hanem az átok és kárhozat, a bosszú és a vérszomj fúriái tartják ott nászukat!

Vagy az egész Európa egyesült erővel megtalálja az eszközöket, hogy lesöpörje a trónról az oroszországi parazitákat, vagy megvalósul a zsidó világuralmi gondolat és milliószorosan jaj akkor az emberiségnek.

Nincs ma más kibontakozás: „Le jour de l’action est arrivé” (Ütött a cselekvés órája!)

Ha Európa ölbetett kezekkel nézi, eltűri és megengedi azt, hogy ez a rémséges cél megvalósulhasson, ha Európa kisebbnek látja a XX. század első évtizedeinek ezt a világveszedelmét,

amelyre most íme én ünnepélyesen reámutatok,

mint amilyennek látták egy század évvel előbb élt elődeink a Napóleon világhódító terveinek fantomját; ha Európa nem találja meg a célhoz vezető eszközöket arra, hogy meghiúsítsa a megvalósulás komoly stádiumába lépett zsidó világuralmi törekvéseket, szóval,

ha Európa nem tanul abból, ami Magyarországon történt és történik ma is és ha Európa föl nem eszmél, ha Európa nem határozza el magát a gyors és energikus cselekvésre: akkor megtörtént a földön az első, döntő és végérvényes lépés a zsidó világuralom felé!

Nagyon tévedne az, aki azt képzelné, hogy akár az angol, akár a francia, akár a német földön szétszórt zsidóságnak — a kommunizmus bukása után reményeiben csalódott magyarországi zsidóságról nem is szólva — volna csak egyetlen tagja is, aki ma közömbös tudna lenni azzal az óriási vállalkozással szemben, mely Oroszországban gyökeret verve, direkte közel hozta a zsidó világuralomnak az ábrándok és vágyak köréből való kiemelkedését.

És aki feltételezné azt, hogy csak egyetlen zsidó is lehet a földön, az egész földön, aki ezt a nagy vállalkozást ne szolgálná a rendelkezésére álló minden téren minden erejével

s aki ne áldozna fel minden más érdeket és értéket annak a mélységes világtörténelmi jelentőségű problémának, mely ma két zsidó, Lenin és Trotzkij nevében inkarnálódik s melynek a fanatikus talmudisták egyenesen a „messiási” jelentőséget tulajdonítják:

annak halavány sejtelme sem volna arról a társadalmak mélyén gyökerező gigászi politikai erőről és eddig még mindig mindenhatónak bizonyult világtényezőről, melyet zsidó világszolidaritásnak nevezünk.

A zsidóság öntudatával bír annak, hogy ő az egész földön odáig feszítette már a húrokat, annyira élére állította az összes államokban a világhelyzetet

és eközben felébredt páthoszának önfeledt pillanataiban annyira ledobott magáról minden régi álarcot, hogy

számára nincs többé lehetősége a visszavonulásnak;

ő tisztán látja a jövendőt és tudja, hogy számára nincs más választás, mint vagy az abszolút, döntő és végérvényes világuralom, vagy a döntő és végérvényes kiűzetés a művelt világból. És ő van annyira ravasz és eszes, hogy minden lehetőt és lehetetlent megkíséreljen arra, hogy e döntő pillanatokban az alternatíva első részét, a világuralmat szerezze meg. Oh! az emberiségnek is, ha e rémítő pillanatokban ép bőrrel akar megmenekülni a kelepcéből, szintén minden lehetőt és lehetetlent meg kell kísérelnie és gyorsan és elszántan kell cselekednie!

Itt az élet-halálharc pillanata és kényszerűsége!

Le jour de l’action est annivé!

III.

Magyarország történelmi küldetése.

Vagy a zsidóság megy vissza a ghettóha, vagy az eddigi államalkotó keresztény fajok a legrémesebb hekatombákon keresztül a katakombákba!

E kétségbeesett korszaknak nincs más választása, ebből a rémes helyzetből nincs más kibontakozás, ebből az enervált, narkotikus álomból, nincs más felébredés!

Hogy a zsidóság ilyen hermetice eltudja zárni az ő antiszociális terveit a nagyközönség figyelme elől és hogy oly kevesen Iátnak be az ő világcéljai mögé, az nem csodálni való; hisz ők kétezer év óta álarcot viselnek és legsajátosabb politikai terveiket: a lépésről-lépésre való előrehaladást, a nemzedékről-nemzedékre átöröklő gyűlöletet, mindig ügyesen tudták elrejteni a jelszavak és az általános érdekek kulisszái mögé; a világáramlatokat mindig ők idézték föl és mindig ők indították meg, melyek évszázadok óta mindig közelebb vitték a célhoz az ő hajójukat. A nemzetközi karaván mindig egyenes vonalban haladt az ő világcéljai felé és hogy a figyelmet elterelje magáról, mindig a kellő pillanatban dobott oda a vak és siket tömegnek egy-egy hangzatos jelszót, melyet az a tömeg elkapott, összeveszett rajta, a nemzetközi karaván pedig haladt tovább-tovább… És most elérkezett a döntő pillanathoz. Azután megfontolandó az is, hogy

a zsidóság világpolitikai terveinek világot átfogó nagysága s az azok megvalósítására felhasznált és mozgásba hozott eszközöknek ezerfélesége miatt valóban nem csodálni való, ha tanácstalanul vívódik és gyámoltalanul szóródik szét az átlagos, szegény gyarló emberi lélek!

Mindezek megfontolása után világosan és határozott körvonalakban domborodik ki minden gondolkodó ember előtt

Magyarország történelmi küldetése.

Magyarországnak élére keli állania egy világmozgalomnak, mely a világ-kataklizma 24 órájának utolsó perceiben

a zsidó világszervezettel szemben életre hívja az egész földön az államalkotó fajok és nemzetek világszövetségét,

ezt a nagy szolidaritást, mely egyedül veheti fel a harcot a most a zsidók által a szabadkőművesek világszervezetének hamis cége alatt megalakított „népek ligájával”, „népszövetséggel” stb., melyek mögött és által egyedül és kizárólag a zsidó világpolitika érdekei érvényesülnének.

A keresztény fajoknak és nemzeteknek a világszövetsége, mint politikai tényező által pedig késedelem nélkül életre hívandó a föld összes államalkotó nemzeteinek „szent szövetsége” a Magyarországon egyelőre szerencsésen elhárított, de Oroszország fölött úrrá lett s onnan az egész világot állandóan fenyegető zsidó világuralmi törekvés ellen, melynek minden zsidó az államalkotó fajok között ma ügynöke, holnap kémje és a neki otthont adó fajnak árulója.

Ha most, midőn a trianoni zsidóbékét még nem tartják Magyarországra nézve az anyagi és erkölcsi kifosztás „ultimaratio”-jának és újabb szorító csavarokkal akarják kínpadra feszíteni szegény magyar nemzetünket; ha most, midőn területi integritásunk megrablása után alkotmányjogi és erkölcsi integritásunkat is kikezdették:

ha Magyarország, mely ma még politikai tényező s mely ma egyedüli akadálya az európai szovjetköztársaságok megalakulásának, ha Magyarország a teljesen zsidó kezekbe jutott nemzetközi diplomácia tüntető mellőzésével, egyenesen az államalkotó keresztény népekhez és nemzetekhez egy kiáltványt intézne,

persze az elkerülhetetlen radikális óvintézkedések után,

mely a legutóbbi idők letűnt igazságai és tanulságai alapján a fenyegető zsidó világuralom borzalmas veszedelmére és ezzel kapcsolatban a zsidó világ-tervekre, mint megsemmisülésének és feldaraboltatásának egyedüli előidézőire elszántan, komolyan és férfiasan rámutatna: vajon nem fordítaná-e felénk ez az elszánt, de tőlünk minden erkölcsi és anyagi eszközzel kierőszakolt fellépés, a történelmi kényszerűségnek és igazságnak ez a csodálatraméltó feltárása a föld összes államalkotó népeinek figyelmét és rokonszenvét, annál is inkább, mert Magyarország szava azokról a magaslatokról hangzanék, ahová Magyarország az elől a vízözön elől menekült, amely vízözön ugyanazokkal a veszélyekkel fenyegeti a többi keresztény fajokat és államokat is?

A rossz túlhajtásából származik legtöbbször a történelemben a jó győzelme, Magyarországnak világtörténelmi küldetése van.

És ennek a küldetésnek, ennek az elhivatásnak minél elszántabb, hívebb és önfeláldozóbb betöltése adhatja vissza egyedül ennek a ragyogó múltú, de ma dermedt és apatikus nemzetnek lelki erejét és ezeréves pozícióját az államalkotó fajok jövendő nagy egyensúlyában.

Ennek a történelmi küldetésnek betöltése, mint a gyűjtőlencse a napsugarakat, ismét össze fogja gyűjteni a magyarság lelkében szunnyadó ezeréves immanens nemzeti erőket és ezzel be fogja kapcsolni Magyarországot a föld keresztény nemzeteinek a szellemi, erkölcsi, anyagi és nemzeti fölszabadulásért és megújhodásért folyó egyetemes nagy versenyébe. Megtelítjük tartalommal az üres jelszóvá devalválódott keresztény újjászületést s kimozdítanék kormányunkat is arról a holtpontról, ahol világnézet hiányában alkotó ereje fennakadt; fel fogunk emelkedni világtörténelmi hivatásunk nagy feladatainak napsugaras magaslataira.

Párisban és Londonban csak a magyarországi fehérterrort és a világzsidóságnak ellenünk való többi rágalmait veszik ma tudomásul és hogy milyen eredménnyel, mutatja elhagyatottságunk és elszigeteltségünk, mutatja valutánk teljes leromlása. Azokon kívül, akik kárörömmel nézik vergődésünket, senki ma a földön nem törődik velünk és tragédiánkkal. A külföld hangulata irántunk ma még ellenségesebb és kedvezőtlenebb, mint volt a béketárgyalások idején, mert ma nemcsak a proletárdiktatúra bukása miatt reánk halálosan fenekedő világzsidóság engesztelhetetlen gyűlölete lebeg felettünk, hanem a nyugati államok katholikus rétegeié is, akik sokat vártak és semmit, vagy nagyon keveset kaptak tőlünk.

Helyzetünk „peccatum originale”-ja ott keresendő, hogy belső ellenségeinket elmulasztottuk teljesen lefegyverezni akkor, amikor azt a becsületes Európa tapsai közt tehettük volna

s ehelyett nagy lendülettel és nagy vehemenciával indultunk el a rekrisztianizáció útján, aztán

a szükséges világnézet általános hiányában

egyszer csak megálltunk és ma sem hidegek, sem melegek nem vagyunk, tehetetlenül vergődünk a két ellenséges világnézet mesgyéjén, nem tudva megtenni a világmegváltó lépést, mely felénk fordítaná a világ-kereszténység sóvár figyelmét. A kezdeményezéshez megvolt az erőnk és bátorságunk, melyet az elmúlt helyzet rémülete és a felszabadulás nagy szalmalángja szült;

de a megkezdett úton való haladásra nincsenek meg sem a nagy koncepcióink, sem a nagy államférfiaink, sem a nagy világnézetünk, sem meggyőződésünk, talán még elszántságunk sincs.

Nem tudjuk magunkat reászánni, sem a világzsidóság elszánt semmibevevésére, ignorálására, sem a világkereszténység elszánt és következetes felvilágosítására, amire pedig az átélt borzalmas idők nagy tanulságai alapján nemcsak jogunk, de bizonyára isteni küldetésünk is van. Nem tudjuk belátni, hogy politikai emelkedésre és megértő támogatásra csak ebben az egy irányban számíthatunk. Míg az egymással élet-halálharcban vívódó két világnézet mesgyéjén balanszírozunk, míg el nem szánjuk magunkat a pozitív haladás határozott vonalú irányára, míg nevetséges és szánalmas pozörjeink, az ántánt kegyét hajhászva, a zsidósággal kacérkodnak, szóval míg teljesen bele nem éljük magunkat isteni küldetésünkbe, addig nem lesz sem belső, sem külső békénk.

A Magyarország által megindítandó világmozgalom gazdag és céltudatos gondolatvilágától várja ma megváltását, felfrissülését, a külföldi államok egyformán gúzsbakötött, nárkotizált és tétlenségre bénított egész kereszténysége. Ennek az életrevaló és az életre támaszkodó világmozgalomnak, mint pozitív politikának céljai világosak, egyszerűek és megfoghatók, csak az értük való küzdelemnek kell mozognia mindig erkölcsi magaslatokon. Ha a világzsidóság egy kétezeréves kultúrát, egy kort és egy világot akar szédelgéssel, hazugsággal és vérszomjas gyűlölettel rombadönteni és rabszolgaságba kényszeríteni:

Magyarországnak az átélt véres idők nagy tanulságai alapján gondviselésszerű joga és küldetése van arra, hogy ezt a kort és ezt a világot kijózaníthassa, felvilágosíthassa, megmentse és megszabja a jövendő haladás irányát

minden idők és minden nemzetek számára, arról a magaslatról, ahová — ismétlem — Magyarország a világzsidóság által felidézett vízözön elől menekült és amely vízözön ugyanazon veszélyekkel és elnyeléssel fenyegeti a többi összes államalkotó fajokat is.

Én úgy látom a helyzetet, hogy a nyugati zsidóság Középeurópa összezavarásának heves vágyától vezettetve és elragadtatva előbb-utóbb oly követelésekkel fog Magyarországgal szemben előállani, hogy tisztán nemzeti becsületünk védelmében, mikor már minden el van tőlünk rabolva, ezen az egyen kívül, minden önfegyelmezésünk és önlegyőzésünk mellett is

egyszer kényszerítve leszünk mégis kilépni a porondra.

Ez a sorsdöntő pillanat, ha előbb nem, akkor mindenesetre be fog következni, mikor arról lesz szó, hogy

milyen álláspontot fog elfoglalni Magyarország az általános leszerelés és lefegyverzés kérdésével szemben? Mert ha ez a leszerelés valóban megvalósíttatnék és ez megnyerné a „népszövetségek”, „népligák” jóváhagyásán kívül az összes hatalmak beleegyezését is,

úgy ez a leszerelt Magyarországot mai csonka alakjához kötné örök időkre és lehetetlenné tenné számára még a reményét is annak, hogy amit árulás által elveszített, azt valaha is becsületes fegyvereivel visszaszerezhesse!

Ezt Magyarországnak mindenesetre még idejekorán meg kell előznie, tudva azt, hogy mi makulátlan nemzeti becsületünk leszámításával alig rendelkezünk ma egyéb erőkkel.

Ezt a nemzeti becsületet, ezt a szeplőtelen nemzeti öntudatot kell ma Magyarország és az emberiség reneszánszának szolgálatába állítanunk.

Abban a homályban és ebben a zavarban, amelyben ma az emberiség él, a hazugságnak, a szédelgésnek és szemfényvesztésnek ebben a sötét korszakában nagy világosság, de nagy teher is a magyar nemzeti becsület; talán ugyanaz, ami Krisztus Urunk vállain a kereszt volt: és talán van is valami valószínűség ebben az összehasonlításban, ha Magyarországnak az ő makulátlan nemzeti becsületével az ő világfölényes tiszta nemzeti öntudatával, az ő évezredes világhíres erkölcsi bátorságával és elszántságával, melyekhez képest minden más fegyver bátran lekicsinyelhető, sikerülne

megváltania a fenyegető zsidó világrémtől a többi összes államalkotó fajokat!

IV.

Mi történt Magyarországon? Hogyan kapcsolódnak be a Magyarországon történtek a zsidó világuralmi tervekbe?

Néhány tisztán magyar vonatkozású momentumot kell még leszögeznem és nyilvános megfontolás tárgyává tennem, melyek szorosan összefüggenek a világhelyzet mai diagnózisával melyekkel azonban sem itthon, sem a külföldön, tudomásom szerint előttem senki sem foglalkozott.

Kétségbevonhatatlan történelmi igazság, hogy Magyarországot 1918 október végén a világzsidóság két hatalmas csápja: a szabadkőművesség és a szociáldemokrácia tette tönkre. Ezt a körülményt körülbelül mindenki így látja; de kevesen gondolnak arra, hogy

az akkori zavarok vezéralakjai: a Károlyi háta megett álló zsidó-csirkefogók, a Jásziak és Kunfiak, a radikális és galileista zsidók formális összeesküvést kötöttek a nemzetiségek szabadkőműves néptribunjaival,

kikkel előre felosztották egymás között Magyarország területi épségét: a nemzetiségeknek adva azokat a részeket, amelyeket ma is megszállva tartanak, Csonka-Magyarország mai területére pedig háborítatlan „laissez faire”-t kötve ki Jászi, Garami, vagy Kun Béla, vagy akármilyen nevű zsidó „soi disant” uralomnak vagy diktatúrának. Hogy ez az összeesküvés a magyarországi zsidó faj akkor szereplő szpéciesei és a nemzetiségek tribunjai közt tényleg megtörtént és hogy ennek az összeesküvésnek egyik sarkalatos pontja az egymást támogatásnak kötelezettsége volt azt bizonyítja:

1. a Diaz-Weber-féle fegyverszüneti szerződés, mely biztosította Magyarország területi integritását. Ezt az Armee-Oberkommendó közölte az akkori Károlyi-kormánnyal. A már akkor a zsidók és a nemzetiségek között megkötött titkos paktumot semmi sem bizonyítja világosabban, mint az a tény, hogy az u. n. Károlyi-kormány, melynek Mefisztója állandóan a hazaáruló Hatvani Deutsch Lajos zsidó volt, (ki, hogy a felelősség alól megszabaduljon, Magyarországon fekvő ingatlanait, még az árulás előtt, rosszhiszeműleg testvéreire telekkönyveztette,) — ezt az integritásunk biztosításán alapult Diaz-Weber szerződést nem fogadta el, mert már akkor a Vörös zsidódiktatúrán, az „Európai szovjet-köztársaságok” borzalmas tervén dolgoztak és önzésből, hiúságból, a zsidó Mefisztó lecsalta a terhelt Károlyit Belgrádba, egy Franchet d’ Esperay nevű francia katonához, ki a harctéren nem tudván dicsőséget szerezni nemzetének, árulókkal kötött különbékét. Ez aztán látván Károlyit és az őt környező kajlafülű és görbelábú, lúdtalpú csatornatölteléket s következtetve ebből, hogy nálunk már minden felbomlott és a csatornákba süllyedt, a Clémenceau-féle demarkácionális, vonalat jelölte ki, melynek a mai Csonka-Magyarország lett az eredménye. Hogy ki ez a Clémenceau, azt néhány elevenbe vágó vonással, egy igazi francia, Eduard Drumont, újságjában a „Libre Parole”-ban már 1899. II. 19-én (a 2497 számban, melynek eredeti példánya, megtekintésre, nálam bárkinek rendelkezésére áll) mint Reinach, Zadoc-Khan, Arton, Yves-Guyot s a többi franciaországi hazaáruló zsidók ügynökét és akaratnélkül való eszközét jellemzi; François Coppée pedig, a halhatatlan költő és a lángoló francia hazafi, a „Ligue de la patrie française” egyik ülésén úgy aposztrofálja ezt a hitvány, szabadkőműves-bálványt hogy:

„Loubet Clémenceaunak és a franciahaza többi ellenségeinek embere!”

Mi természetesebb tehát, mint hogy Clémenceau volt a zsidók eszköze, mikor Magyarországot, Zsidóországgá cirumcidálták, körülmetélték, egy ilyen mindenre kapható rothadt francia, volt a zsidók saktere!

Nos, ez a híres Clémenceau-vonal, a rituális metszés, mely Magyarországon talmudi szellemben végrehajtatott!

A titkos paktumon kívül hol van más magyarázata annak hogy a gyáva cseheket kis önkéntes csapatok, diákok, néhány iglói hős géppuskás, mindenütt megszalasztotta s felsőmagyarországot mégis, mindén védelmet megtiltván, vagy meghiúsítván jóformán ezüst-tálcán adták át a Károlyi zsidai a cseheknek. Erdélyt, mint alább látni fogjuk, 10,000.000 koronával s 55,000 gyalogsági fegyver és a hozzávaló muníció és ágyúk, gépfegyvereknek az oláhok részére való kiutalásával, egyenesen Károlyi zsidai, a Linder-zsidó adták az oláhok kezébe.

2. A „Pesti Hírlap” című újság 1918 december dec 1. száma, mely azt a kommünikét hozza (dec. 1-én mikor az oláhok Aradon és Gyulafehérváron már kimondották a Romániához való csatlakozást!!), hogy „a román nemzeti gárda szervezése sajnos, nem megy oly gyorsan — mondotta Vlád Sándor őrnagy, egy oláh összeesküvő Aradon — mint szerettük volna. A gárdát kizárólag a közrend érdekében (!!) kívánjuk megszervezni. A kormánytól 10 millió koronát és 55 ezer gyalogsági fegyvert kértünk a gárda felállítása céljából. Csak tegnap kaptam táviratot, hogy a magyar hadügyminiszter a kért összeget és fegyvert kiutalja; azt is közölte a hadügyminisztérium, hogy Magyarországon összesen hat hadosztályt állítanak fel s ebből két hadosztályt átengednek nekünk. Így tehát kb. 60.000 ember áll majd rendelkezésünkre, ha a szervezés teljesen befejeződik. Ezt a két hadosztályt természetesen (!!) tüzérséggel is felszereljük. Nagy kérdés, hogy mikor tudjuk befejezni ezt a nehéz organizációt. A szervezés munkája pillanatra sem szünetel. A románlakta terület minden vármegyéjének székhelyén felállítjuk a gárda megyei centrumát, jelenleg Erdélyben és a románlakla vidékeken mintegy 8.000—10.000 gárdista van fegyverben. Meggyőződésem szerint a rend fenntartásához teljesen elég, ha 20.000 embert tudunk felfegyverezni.” — Amiből nyilvánvaló, hogy az általuk felidézett antimilitarista hangulatot csak arra használták ki az összeesküvők, hogy a naiv magyar katonák által jóhiszeműen eldobott fegyverekkel a cionista zsidók és a nemzetiségi „gárdák” ragadják magukhoz, s ő

maga a magyar hadügyminisztérium szereli föl őket, hogy az ország egymás közt szétosztott részeit minden eshetőség közt megvédhessék az államalkotó magyar faj ellen,

hogy mindenki fel legyen fegyverezve Magyarországon, csak az államalkotó magyar faj maradjon fegyvertelen és védtelen; felfegyvereztek 10 ezer zsidót (a későbbi vörös hadsereg magvát) és tíz millió koronát 55 ezer gyalogsági fegyvert, ágyút gépfegyvert adtak az oláhoknak, hogy azok elfoglalhassák Erdélyt, foglalás közben elkobozva az útjukba eső magyar falvak és városok lakóinak összes fegyverkészletét is; egy ország, melyet feldaraboltok is tönkretettek a saját pénzén, a saját fegyvereivel és a saját beleegyezésével! Nincs ehhez fogható vérlázító összeesküvés az egész világtörténelemben.

3. A „Nap” című újság 1918 nov. 6-iki számának „Zionista gárda megy a vidékre” című közleménye, melynek bevezető sorai a következők: „Gyors elhatározással és gyors cselekvéssel a harctérről hazatérő katonák a vidéki közbiztonság helyreállítására (!!) zionista gárdát szerveztek, amelynek munkáját a hadügyminisztérium a legmesszebb menő támogatásával alapozta meg. A gárdának máris több ezer tagja van és a hadügyminiszter kilátásba helyezte, hogy egy kaszárnyát bocsát rendelkezésükre stb.”

4. Ugyanez a száma a „Pesti Hírlapnak (1918. dec. 1.) a következő oldalon azt a kommünikét hozza, hogy a „magyar” kormány legelső dolga volt két bizottságot küldeni Oroszországba „hadifoglyainkért”, ami annyit jelent, hogy Khón Béláért és 32 oroszországi bolsevista iskola többi propagandistáiért: „Két bizottság megy u. m. Oroszországba hadifoglyainkért. A hadügyminisztériumban szombaton értekezletet tartottak a még Oroszországban levő foglyok hazaszállítása dolgában. A konferencia elhatározta, hogy két bizottságot fog kiküldeni Oroszországba. Az egyiket európai Oroszországba, a másikat pedig Amerikán és Wladiwosztokon át Szibériába. Mivel a szibériai fogolytáborokban a magyar foglyok nincsenek különválasztva nemzetiségek szerint, ezért a magyar kormány a volt Monarchia területén keletkező államokkal egyetértőén akar eljárni stb.” Tehát az akkori magyar állam összeesküvői már 1918. december 1-én mint bevégzett tényt állítják oda a mai utópiát a volt monarchia területén keletkező államokat!! Ez a kifejezés, ebben a formájában, valószínűleg ebben a magyarul írt zsidó-lapban jelent meg legelőször a nyilvánosság előtt!

5. Hogy a Károlyi-féle forradalom után közvetlenül az egész mostani állapot programja benne élt az összeesküvők Magyarországi csoportjának lelkében, sőt még több is annál, ami azóta részben megvalósult, részben meghiúsult, megdönthetetlenül bizonyítja a Budapesti Hírlap 1918 november 14-iki számában közölt beszéd, melyet

Jászi Oszkár „nemzetiségi miniszter” intézett 1918 november 13-án Aradon az oláh tribunokhoz.

Ennek a beszédnek befejező sorai a következő figyelemre méltó kijelentéseket foglalják magukban szóró! szóra: „A békekötés, amely jönni fog, nem Fochnak és a többi generálisnak kezében van, akik mint éppen Belgrádban láttuk, semmivel sem különböznek a kardcsörtető Hindenburgoktól és Ludendorfoktól, hanem az európai szovjetköztársaság a munkások és katonák tanácsa fogják megkötni a békét. Azokat az ígéreteket, amelyeket egyes hatalmak a cseh és egyéb imperializmusoknak tettek, ez az európai szovjetköztársaság ezeket az ígéreteket nem fogja figyelembe venni. Ennek a jövő irányzatnak jele az is, hogy éppen tegnap akkreditálta a magyar kormány az Orosz Szovjetköztársaság magyarországi követévé azt a Rakovski képviselőt, aki legjobban ismeri Románia és a magyarországi románság helyzetét. Ezek fogják eldönteni a békét és nem a kardcsörtető imperialisták stb.”

Ez az „európai szovjetköztársaság” amelyről itt a zsidó Jászi Oszkár beszél, ez hiúsult meg a magyar faj egészséges politikai érzékén 1919 augusztus első napjaiban!

Hinc illae lacrimae!! Ezért daraboltatott fel Magyarország! Ezért volt a trianoni könyörtelen világzsidóbéke! Mert Magyarország hiúsította meg egyedül és még ma is csak Magyarország hiúsítja meg egyedül a jászioszkárok rózsaszínű álmát az „európai szovjetköztársaság”-ról, vagyis az európai zsidó világbirodalomról!

Csak egy mélyreható tekintet kell az u. n. utódállamok züllött belviszonyaira, a függő helyzetre, melybe ők saját forradalmár zsidóikkal kerültek, a tehetetlenségre, melyet ők az emberiségnek ezzel a söpredékével szemben tanúsítani kénytelenek: és senki sem fogja paradoxonnak tartani azt a megállapításomat, hogy ha

Magyarország az ő gondviselésszerű politikai éleslátásával és romlatlan szociális érzékével 1919 augusztus első napjaiban le nem söpri a kormányról az odatolakodott élősdieket és vissza nem állítja Csonkamagyarországon az államalkotó faj uralmát: úgy ma az európai szovjetköztársaság diktálná valóban a békét, a temetők és a harc utáni csataterek békéjét, a halál békéjét, amelyből nem volna többé feltámadás és talán a szovjet katonák lovainak patái vernék fel ma Páris boulevard-jainak és London City-jének nyugalmát!

Ha a fentiekhez hozzávesszük, hogy a Magyarországon összeomlott proletárdiktatúra végső napjaiban a magyar népnek a zsidó faj ellen való egységes és egészséges erkölcsi reakciója kitörését különösen Budapesten egyedül az oláhok által inscenált megszállás akadályozta meg, mely teljesen azt a látszatot öltötte magára mintha egyenesen zsidó-mentés céljából történt volna; ha meggondoljuk, hogy ez az oláh megszállás mindaddig tartott egész Csonkamagyarországon és csak addig tartott, míg a nép jogosult haragja a zsidóság ellen a forrpont alá szállott; ha meggondoljuk továbbá, hogy az oláh megszállást a zsidók akarták Budapesten ad graecas calendas fenntartani, amit bizonyít a 10.000 aláírásos kérvény és ezernyi más jelenség; ha meggondoljuk továbbá, hogy a proletárdiktatúra által kompromittált zsidók a megszállás ideje alatt és a megszállók fedezete mellett menekültek el a megérdemelt büntetés elől és kivétel nélkül mind az u. n. utódállamoknál találtak tárt karokkal való fogadtatásra, mint ahogy pl. Jászi Oszkár és zsidó csirkefogó társai mai nap is Oláhország, Károlyi és banditái pedig, miután Csehország területén évekig tartózkodtak, most Szerbia vendégszeretetét élvezik; ha meggondoljuk végre, hogy a megszállott területekről kiutasítottak és vagonlakók között egyáltalán nem találunk zsidót, míg ellenben köztudomású,, hogy a megszállott területeken a behódolok aránytalanul nagy százalékába magyar nyelven beszélő és — fájdalom — magyar nevű zsidók és megkeresztelt zsidók alkotják, akik minden tépelődés nélkül az első pillanatban hűségesküt tettek a megszállóknak és ma nagyobb csehek, oláhok, szerbek stb. mint maguk a megszállók: csak megerősödünk abban az erős meggyőződésünkben, amely kissé körültekintőbb vizsgálat és oknyomozás mellett később bizonyára történelmi, pragmatikus megállapítást fog nyerni, hogy

Magyarországon a háború zavarai és a magyar fajnak a csatatereken lekötött figyelmét kijátszva és a borzalmas helyzetet kihasználva a Károlyi háta mögött álló radikális és szabadkőműves zsidók formális összeesküvést kötöttek a nemzetiségek szabadkőműves néptribunjaival a magyar állam rombadöntésére és Magyarország területének egymásközt való felosztására.

V.

Befejező összefoglalás.

Nagyon természetes, hogy e sorok írása közben az évtizedek lassú és következetes sátáni munkájával érzéketlenségbe narkotizált és részekre amputált Magyarország sorsa lebegett elsősorban szemeim előtt, a szegény halálra ítélt Magyarországé, melyet az egész földön a hatalom kizárólagos birtokához jutott titkos világszervezetek oly módon bénítottak meg és kötöttek az égész világ szabadkőműves páholyainak és zsidó börzéinek láncaira, hogy újjászületését, — fájdalom, — sem saját erejétől sem az erők megoszlásának más egyensúlyától ma nem remélheti. Nincs tehát semmi reménysugár? Bennem acélkeménnyé erősödött a fanatikus hit, hogy igenis van módja a kibontakozásnak, és az újjászületésnek:

ha Magyarország beleilleszkedik abba a nagy összhangba, mellyel a sorsunkat vezérlő titkos kéz az egyetemes emberiség sorsát intézi.

Bennem sziklaszilárdan él a meggyőződés, hogy

Magyarország újjászületését, reintegrációját, egyedül az isteni Gondviselés által számára világosan megjelölt világtörténelmi küldetésének önfeláldozó, hű és következetes betöltésétől remélheti.

Minden más csak tapogatózás, oktalan és szánalmas vergődés oly hullámok között és oly áramlatok ellen, melyeket legyőzni nem tudunk, mert sem a felidéző erőket, sem ez erők összetételét nem ismerjük.

Mi Magyarországnak ez a világtörténelmi küldetése? Nincs semmi kézenfekvőbb, sem világosabb és egyszerűbb mint a felelet erre a nagy kérdésre. Magyarország küldetése azokban az ünnepies és válságos történelmi pillanatokban vált nyilvánvalóvá, midőn az „európai szovjetköztársaságok” borzalmas terve a magyar faj tisztánlátásán és egészséges politikai érzékén 1919 augusztus első napjaiban végzetesnek látszó hajótörést szenvedett. Midőn sem az 1918. évi Károlyi-féle zsidó államcsíny, sem a talmudi morál szerint orosz mintára megszervezett proletárdiktatúra nem szerezte meg a világzsidóság magyarországi exponenseinek a végleges vezető szerepet és hegemóniát s midőn a magyarországi események sugárzó visszfényében minden álarc lehullott az ezerfejű zsidóhydra politikai ábrázatáról és kétségbevonhatatlan történelmi igazsággá vált az a megállapításom, hogy

a bolsevizmus nem tudományos, nem szociológiai, még csak közgazdasági kérdés sem, hanem

a szabadkőművességgel és a szociáldemokráciával együtt — melyeknek a bolsevizmus csak betetőzésük és végcéljuk, — egyszerűen és kizárólagosan zsidó világuralmi kérdés.

Az összes államalkotó fajok előtt 1919 augusztus első napjaiban a történelmi igazság kétségtelen világosságában jelent meg az a tény, hogy Magyarországot a bolsevizmus által a szabadkőművesség és a szociáldemokrácia mögé elrejtőzött világzsidóság akarta Oroszország sorsára juttatni, államilag teljesen dekomponálni és a zsidó világuralmi tervek kiinduló pontjává tenni, mint Oroszországot. Midőn tehát Magyarország lerázta magáról a fojtogató világpolip, a világzsidóság csápjait és egyelőre az államhatalom ismét visszakerült az államalkotó magyar faj kezébe:

Magyarország történelmi küldetést nyert, hogy Magyarországból kell kiindulnia annak a világmozgalomnak, mely megmentse a többi államalkotó keresztény fajokat; annak a világmozgalomnak, mely a Magyarországon, egyelőre szerencsésen elhárított, de Oroszország fölött, úrrá lett s onnan az egész világot állandóan fenyegető borzalmas zsidó világuralmi törekvések ellen Szent Szövetségbe egyesítse a föld összes államalkotó nemzeteit.

A zsidóság világhatalom: tehát az ő világuralma megtörésére szervezendő szövetségnek is világszövetségnek kell lennie.

Míg ez a gondolat kormányprogrammá nem válik, míg ez a gondolat át nem hatja az államalkotó magyar faj minden egyes tagját, míg ennek a küldetésnek a tudata át nem megy minden egyes magyar ember vérkeringésébe, addig nem lesz sem külső, sem belső békénk és ellenállhatatlanul, feltartóztathatlanul rohanunk vissza a zsidó világpolip csápjai közé, magunkkal rántva a világ összes államalkotó keresztény nemzeteit is.

Fölöslegesnek tartom hangsúlyozni és részletesen bizonyítani, hogy a

zsidó világuralmi gondolat volt első indító ereje és kristályosodási magja az egész u. n. világháborúnak,

a háború tér és időbeli rejtelmes kiterjeszkedésének és ez a kristályosodási magja a háborúból a békébe való átmenet mai szörnyű vajúdásának, zűrzavarának és minden titokzatosságának, is annyira, hogy

aki a zsidó világuralmi törekvéseket kikapcsolja a mai világpolitikai események logikájából és azokat nem élő valóságnak látja, hanem csak politikai rémlátók fantazmagóriájának, képzeli, az szándékosan dobja el magától a mai idők összes útvesztőjéből, összes zűrzavarából kivezető egyetlen biztos fonalat.

Ma már elkéstünk azzal, hogy profilaktikus intézkedéseken törjük a fejünket a zsidókkal szemben,

kik az egész föld minden népe közt megoszolva, a föld minden pontján ma ugyanazt a célt ugyanazokkal az eszközökkel szolgálják; kik pénzükkel megmérgezték a hatalom összes forrásait, sajtójukkal pedig pestilenssé tették az egész föld szellemi és erkölcsi légkörét, kik egymással szemben mindenütt ugyanazt a szolidaritást az államalkotó fajokkal szemben ugyanazt a gyűlöletet és megvetést táplálják s kik mindnyájan ugyanarra a világuralmi célra törve, mindnyájan ugyanannak a lelkekben és meggyőződésekben élő nagy zsidó világnézetnek mindenre elszánt katonái és ha kell vértanúi. Hadseregük, a nyilvánosság előtt szereplő előcsapataik a föld összes elégületlenei, a felsőbb társadalmi rétegek megvásárolható csőcseléke: a szabadkőműves páholyokban és a munkások csőcseléke a szociáldemokrata szervezetekben. Ez a két csőcselék, melyeket az anyagi és egyéni érdekek ezernyi titkos szálával fűzött oda diadalszekeréhez a világzsidóság, az ő két csápja egyszersmind, melyekkel az élet tengerének felszínén tapogat, a mélyben pedig ott lapul meg a csupa has, csupa szem és csupa fül utálatos hüllő, a zsidó világszörnyeteg várva a titkos jeladásokat.

Ebből a csőcselékből választja ő ki évszázadok óta a céljaira legalkalmasabb, a legmegnyerőbb szellemi és külső tulajdonokkal, de a legkevesebb erkölcsi ellenálló képességgel felruházott megvásárolható alakokat, azokat a szerencsétlen, mindenre kapható ünnepelt és nagynevű gonosztevőket, kik a zsidóság világpolitikai céljainak szolgálatában nem ismernek sem hazát, sem Istent, sem családot, sem lelkiismeretet, sem törvényt, sem becsületet, még tisztességet sem, legfeljebb mindezeknek a látszatát. Az egyéni siker, az önzés és a páholyok tapsai azok a mozgató erők, melyek őket mindenért kárpótolják, kik egy minisztert vagy köztársasági elnöki székért, mindezekért a semmiségekért, a zsidó Moloch éhes szájába dobták lelkük nyugalmat, örökkévaló reményeiket jobb meggyőződésüket, akaratuk szabadságát szívüknek és lelküknek egész harmóniáját.

A világháborút megelőző korszak félszázados tespedő békéjére azért volt szüksége a világzsidóságnak, hogy mindazt a hatalmat, amelyhez hozzáférkőzhetett a föld minden államában, a mostani nagy vállalkozás előtt, ezeknek az akaratnélkül való zsidórabszolgáknak, ezeknek az „államférfiú”-gonosztevőknek kezébe csempészhesse.

A háború kitörése pillanatában azok a becsületes lelkek, kik a háborút mindenképp megakadályozni, vagy legalább is szűk térre és rövid időre korlátozni akarták testetlenekké váltak az ántánt szabadkőműves államférfiéival, a Szaszonovokkal, Poincarékkal és lord Greyekkel szemben. A világzsidóság valóban, a maga internacionális szervezeteivel azzá a kóranyaggá vált az államalkotó fajok élő organizmusában, mely egyedül idéz ott elő minden életrendi elváltozást, melynek felismerése nélkül az államok és társadalmak gyógyulása ma el sem képzelhető.

Az egész emberiségre nincs ma fontosabb világérdek, mint az, hogy a Magyarországon lejátszódott világtörténelmi tragédia tanulságai alapján felszabadíttassék és kiragadtassék mindenütt a félrevezetett nép félrevezetőinek kezéből s lelepleztessék a hazugságnak, szédelgésnek, szemfényvesztésnek és lélekvásárlásnak ez a művészi rendszere,

melynek párját hiába keressük az egész világtörténelemben s mely a nép nevében akarja örök időkre megbénítani,

jármába kényszeríteni és minden rabszolgaságnál megszégyenítőbb jobbágyságba süllyeszteni

az államalkotó nemzeteket.

Magyarország ma éppen olyan megszállott tartománya a zsidóknak, mint Erdély az oláhoknak, vagy a Tátravidék a cseheknek.

Ezen az erkölcsileg és politikailag tarthatatlan helyzeten segítenünk kell és legelső sorban kell segítenünk!

 


PageRank ellenőrzés

Honlaptérkép

 
 

A HunniaNet.net szerkesztői kijelentik, hogy a HunniaNet oldalain megjelenő írások tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalnak, mindenkor a szerzők viselik az erkölcsi, politikai és jogi felelősséget, úgy a polgári jogi, mind a büntetőjogi következményeket illetően.